ajánlás

1. Az indítványozó - az adatvédelmi biztos eljárását kérve - csatolta az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal (OKKH) neki megküldött levelét, mely arról szól, hogy a Hivatal a címzett hozzájárulását kéri ahhoz, hogy a Hivatal átadhassa a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége Szeretetkórházának személyes adatait. A levél két mellékletet tartalmaz.

Az egyik melléklet a MAZSIHISZ ügyvezetô igazgatójának és a Szeretetkórház igazgatójának Felhívását tartalmazza, mely arról tájékoztatja az olvasót, hogy a hitközség megteremtette "anyagi feltételeit Hittestvéreink hatékonyabb egészségügyi ellátásának". A kórház vezetôi eszerint arról tájékoztatják, hogy "A vizsgálati költségeket vállalva - elsôsorban a Holocaust túlélôk számára - díjtalanul állunk Hittestvéreink rendelkezésére." A felhívás kéri, hogy a szolgáltatásait igénylôk hozzák magukkal a családorvosi beutalót.

A másik melléklet a megfelelô magánokirati követelmények szerint szövegezett "Meghatalmazást" tartalmaz, amely visszaküldés esetén feljogosítja az OKKH-t, hogy egyszeri adatszolgáltatást teljesítsen a Szeretetkórháznak az érintett adatairól. A meghatalmazáson szerepel egy hatjegyû "hivatkozási szám", mely a címzettnek "a hivatalban található személyi adatainak egyértelmû beazonosítására szolgál".

Az indítványozó sérelmezi, hogy "egy olyan számítógépen elôállított listán szerepel", mely alapján nézete szerint "valamely felekezethez vagy fajhoz tartozónak tekintik". Aggályosnak tartja azt is, ha állami szerv költségvetési eszközök felhasználásával lát el ilyen - felekezeti célt szolgáló - tevékenységet. Az indítványozó általánosságban is kéri, hogy az adatvédelmi biztos "fellépésével tegye lehetetlenné, hogy bármilyen kárpótolt csoportról lista legyen elôállítható kárpótlási igényük alapján, különös tekintettel arra, hogy ez a korábbi - alkotmánysértô - jogfosztási alapok szerinti megkülönböztetési lehetôséget hordozza magában."

2. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének ügyvezetô igazgatója megkeresésemre arról tájékoztatott, hogy a Szeretetkórház korábbi szolgáltatásait bôvítve bevezette a járóbeteg-ellátást. Vizsgálatokat akarnak abban a tekintetben is végezni, hogy a Holocaust túlélôi milyen egészségkárosodást szenvedtek, s annak esetleges tünetei milyen mértékben észlelhetôk ma. A MAZSIHISZ nem rendelkezik nyilvántartással a túlélôkrôl, ezért fordult az OKKH-hoz, mely a kárpótlási törvény alapján - szerinte - birtokában van a szükséges adatoknak. A MAZSIHISZ meggyôzôdése szerint ugyanakkor az OKKH nem rendelkezik faji vagy vallási hovatartozásra utaló adatokkal.
A levél felhívja a figyelmet az ügy karitatív jellegére.

Az OKKH elnöke ugyancsak arról tájékoztatott, hogy a politikai üldözöttek kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvényben meghatározottak szerint kér, kap és tárol a kárpótlásra jogosító jogsérelmekre vonatkozó adatokat. Ezen adatok között sem a faji eredetre, sem pedig a vallásos meggyôzôdésre vonatkozó adat nincsen.

A Hivatal a panaszos által kifogásolt küldeményt azoknak a kárpótoltaknak küldte ki, akik 75 évnél idôsebbek és jogsérelmük

- munkaszolgálat,
- deportálás,
- gettóban történt szabadságkorlátozás volt.

Az adatokat az érintettek felhatalmazása alapján adták át a Szeretetkórháznak. A Hivatal a méltánytalan politikai üldöztetés miatt megromlott egészségû emberek egészségi ellátását kívánta elôsegíteni.

A köztársasági alkotmány minden állampolgárnak biztosítja személyes adatainak védelmét [59.§].

A Magyar Köztársaságban az állam és az egyház egymástól elválasztva mûködik [60. § (3)], az állam vallási és világnézeti semlegessége alkotmányos követelmény.

Az 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 2. §-a alapján a faji eredetre, a vallásos meggyôzôdésre vonatkozó adatok különleges adatok, melyek fokozott védelem alatt állnak. Az alkotmány és a hatályos törvények értelmében faji eredetre, vallásos meggyôzôdésre utaló adatot az állam csakis az érintett írásos beleegyezése esetén kezelhet. Ugyanakkor az érintett kérelmére indult eljárásban az adatkezeléshez való hozzájárulását vélelmezni kell [3. § (5)]. Személyes adatot csak célhozkötötten szabad kezelni, az adatkezelésnek annak minden szakaszában meg kell felelnie a törvényes célnak. Az 1992. évi XXXII. törvény, mely a politikai okból üldözöttek kárpótlásáról szól, olyan kárpótlási jogcímeket határoz meg, melyek alapján a jogosult indíthatja meg a hivatali eljárást, ennek pedig célja a kárpótlási igény elbírálása.

4.1. A vizsgálat adatai szerint az OKKH és a MAZSIHISZ megállapodása alapján a MAZSIHISZ megtéríti az OKKH azon költségeit, melyek az érintettek megkeresésével, illetôleg az üggyel kapcsolatban egyébként felmerültek. Ez a kikötés összhangban van az állam és az egyház elválasztásának elvével. Az állam semlegességének elvébôl természetesen nem következik olyan további követelmény, mely alapján egyházi intézmények általában ne vehetnék igénybe az állami szervek szolgáltatásait.

Megállapítható az is, hogy a MAZSIHISZ és az OKKH az érintettek - a Holocaust áldozatainak - érdekeit kívánta együttmûködésével szolgálni. Az emberbaráti, karitatív célú együttmûködésben a két fél tiszteletben kívánta tartani az érintettek információs jogait. E szándék egyfelôl dicséretes, másfelôl pedig természetes is egy demokratikus jogállamban. Megállapítható, hogy a felek helyesen jártak el annyiban, hogy az OKKH nem adta át a MAZSIHISZ-nek a kárpótoltak személyes adatait, hanem maga a Hivatal kereste meg a kárpótoltakat.

Mindazonáltal mind a Felhívás tartalma, mind pedig az OKKH eljárása kifogásolható az adatvédelmi szabályok alapján.

4.2. Az OKKH elnöke által írt levél és különösen a Felhívás, miután nem a meghatározott jogcímen kárpótoltakat szólítja meg, a címzettben azt a képzetet keltheti, hogy ôt a zsidó hitközséghez tartozó hívônek tekinti maga a hitközség és a Hivatal is (a Felhívás hittestvérnek nevezi a címzettet). A vallási meggyôzôdésre vonatkozó adattal pedig állami szerv nem rendelkezhet, amint a hitközség is csak az érintett beleegyezésével tarthatja ôt nyilván.

Köztudott, hogy sem a deportálás, sem a munkaszolgálat, de a gettóba kényszerítés sem a polgárok egynemû csoportját érintette, az áldozatok az egyéb megaláztatások mellett a szabad identitásválasztás jogától is meg voltak fosztva. A hívô zsidók mellett sok, a keresztény felekezetekhez tartozó polgárt, illetve vallástalanokat is zsidónak tekintett az akkori jogrend, akárcsak pl. a zsidó hitre tért székely szombatosokat vagy másokat. Származásuktól függetlenül szenvedték el ugyanezen szabadságkorlátozásokat a szélsôjobboldali rendszer politikai ellenfelei valamint - éppen származásukra tekintettel - a romák. Az OKKH által megküldött levelet, felhívást és meghatalmazást ezért mind a hívô, mind a vallástalan mind pedig a nem zsidó származású polgár okkal kifogásolhatja, információs önrendelkezési joga alapján. (A MAZSIHISZ ügyvezetô igazgatója ugyanakkor szóban arról tájékoztatott, hogy - eltérôen a Felhívás tartalmától - az összes túlélô áldozat számára, tekintet nélkül vallásra, származásra készek ellátást biztosítani.)

4.3. Az OKKH nem csupán a melléklet tartalmára tekintettel járt el helytelenül, hanem hibás megoldást választott azzal is, hogy a válaszokat az OKKH címére kérte, sôt a Szeretetkórház címét sem a levélben sem pedig mellékleteiben nem közölte. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy az OKKH-nak megküldött válaszokat maga a Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal iktatja, majd továbbítja a MAZSIHISZ Szeretetkórházának. Ezáltal a Hivatal birtokába kerülhet azon kárpótoltak listája, akik igényt tartanak a hívô zsidók számára felajánlott szolgáltatásokra. Ilyen nyilvántartással pedig állami szerv nem rendelkezhet. Az információs önrendelkezési jogot és a szabad identitásválasztás jogát nem sértô felhívást oly módon kellett volna az érintettek számára eljuttatni, hogy a címzett - döntése alapján - maga forduljon a Szeretetkórházhoz. Az, hogy a hetvenöt évesnél idôsebb kárpótoltak számára postázták a felhívást egyébként is önkényes és értelmetlen megoldás, mert a Holocaust túlélô áldozatai között igen sokan élnek hetvenöt évnél fiatalabbak is.

• Közhatalmi szerv - az érintett írásos beleegyezése hiányában - nem rendelkezhet faji eredetre, vallásos meggyôzôdésre vonatkozó adattal. Közhatalmi szerv nem kelthet olyan látszatot, hogy ilyen adatok birtokában van.
• Az OKKH, az érintett kérelmére indult eljárásban, a személyes adatokat célhozkötötten köteles kezelni.
• Az OKKH nyilvántartásaiban az adatbiztonság követelményeit különös gonddal kell biztosítani.
• Az OKKH nyilvántartásaiból törölni kell azokat a személyes adatokat, amelyeket a MAZSIHISZ felkérésére önként válaszoló állampolgárok küldtek a Hivatalnak. Az esetleg ezután érkezô leveleket iktatás nélkül kell a Szeretetkórház számára továbbítani.
• A MAZSIHISZ Szeretetkórháza - mivel ez megfelel a válaszoló polgár önrendelkezési jogának, és kezelése ezért nem jogellenes - a birtokába jutott személyes adatokat a Felhívásban meghatározott célból kezelheti.
• A betegek személyes adatainak a gyógyításon túli felhasználásához, például annak vizsgálatához, hogy "a Holocaust túlélôi milyen egészségi károsodást szenvedtek" az érintett tájékozott beleegyezése szükséges.

Budapest, 1996. október 21.

(340/A/1996)