Az adatvédelmi biztos irodájához 1997. október 14-én panasszal fordult Dr. Funk Sándor fôorvos, a Fôvárosi Önkormányzat Nyírô Gyula Kórháza Addiktológiai Osztályának vezetôje, aki panaszában elôadta, hogy elôzô nap a Budapesti Rendôr-fôkapitányság (BRFK) Szervezett Bûnözés Elleni Osztály Vegyes Bûncselekmények Alosztálya (SZBO VBA) munkatársai az osztályukról elvittek "kb. 100 oldalnyi olyan kinyomtatott listát, amelyen az osztályunkon kezelt betegek neve és születési éve szerepel". A fôorvos közölte, hogy ezt a számítógépes listát a viziteken használják, a lista 1200 beteg adatait tartalmazza, akiknek csak kis része drogbeteg, nagyobb részük alkoholista, vagy más pszichiátriai betegségben szenvedô személy. A beadványhoz mellékelt házkutatásról szóló rendôrségi jegyzôkönyv igazolja a panaszos állítását a beteglista elvitelével kapcsolatban, eszerint a rendôrség lefoglalta "az 1996. 01-tôl az osztályon fekvô, és bejáró betegek nyilvántartásáról szóló nyilvántartás ömlesztve" megjelölésû dokumentumokat.

A beadvány alapján az addiktológiai osztályon kezelt betegek különleges adatait tartalmazó dokumentumok lefoglalásának jogszerûségével kapcsolatban vizsgálatot indítottam.

Október 15-én levélben fordultam Dr. Berta Attila budapesti rendôrfôkapitányhoz, kértem közölje, hogy a rendôrség kifogásolt eljárása a Rendôrségrôl szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) mely rendelkezésén alapul.

Dr. Funk Sándor ügyvédjének tájékoztatása szerint - ezek az információk a sajtóban is megjelentek - a rendôrség október 13-át követôen több házkutatást is tartott a kórházban: október 21-22-én és 29-én. Dr. Funk Sándort a rendôrség 22-én hajnalban ôrizetbe vette, majd 23-án délután elengedte. Az ügyvédnô közölte, hogy a rendôrség Funk Sándort október 22-én hajnalban (a rendôrségi jegyzôkönyv szerint 2 óra 15 perckor) immár gyanúsítottként hallgatta ki. Az október 21-22-i házkutatás során a rendôrök lefoglaltak kórlapokat, lázlapokat, laborvizsgálati eredményeket, valamint egy október 20-i helyzetet tükrözô betegnyilvántartást.

Munkatársaim november 3-án felkeresték fel a Nyírô Gyula Kórház Addiktológiai Osztályát annak ellenôrzése céljából, hogy a rendôrség milyen betegdokumentációba tekintett be és mit foglalt le. Az osztály orvosai megerôsítették a dr. Funk Sándor által állítottakat, a mintegy 1200 beteg adatait tartalmazó beteglista és más betegdokumentációk lefoglalását illetôen.

Dr. Berta Attila rendôr-fôkapitányt november 5-én írásban kértem, hogy a beteglisták ôrzését tartsa személyes ellenôrzése alatt, azok lemásolását és az illetéktelen betekintést akadályozza meg. Dr. Berta Attila november 12-én válaszolt megkereséseimre. Tájékoztatása szerint a BRFK Igazgatásrendészeti Fôosztály Rendészeti Osztálya a Nyírô Gyula Kórház Addiktológiai Osztályán helyszíni ellenôrzést tartott, ennek során betekintett az osztály kábítószert tartalmazó gyógyszerekrôl vezetett nyilvántartásába és a készítmények felhasználására vonatkozó iratokba. Ezzel az ellenôrzéssel párhuzamosan a BRFK Szervezett Bûnözés Elleni Osztály Vegyes Bûncselekmények Alosztálya az Addiktológiai Osztályon házkutatást tartott és lefoglalta az 1996. január és 1997. október 13-a között kezelt betegek - nevet és születési idôt tartalmazó - számítógépes nyilvántartását. Berta Attila szerint a betegnyilvántartás lefoglalása törvényes volt, a folyamatban lévô bûnügyben tárgyi bizonyítási eszközként kívánja azt felhasználni a rendôrség. A fôkapitány közölte, hogy a lista alapján rendôrségi kihallgatásra beidézett betegek között "több esetben szerepelt olyan beteg is, aki nem drogfüggôség, hanem más pszichiátriai betegség miatt állt kezelés alatt. E személyek meghallgatását - betegségük mibenlétére vonatkozó szóbeli nyilatkozatukat követôen -a nyomozóhatóság mellôzte".

A fôkapitány szerint dr. Funk Sándort a nyomozóhatóság 1997. október 21-én hallgatta ki gyanúsítottként. A gyanúsítotti kihallgatást megelôzôen, de még október 21-én ismételt házkutatást tartottak az Addiktológiai Osztályon, ennek célja a Depridol felhasználásról szóló nyilvántartás lefoglalása volt, ekkor a rendôrök 26 db. betegkartont foglaltak le. Berta Attila szerint ,,a végrehajtott tanúkihallgatások alapján megállapítást nyert, hogy dr. Funk Sándor a részletes Depridol nyilvántartást az 1997. október 21-én foganatosított házkutatáson nem bocsátotta a hatóság rendelkezésére, ezért 1997. október 29-én ismételt házkutatás megtartására került sor". Ekkor a rendôrség lefoglalta a drogfüggôség miatt Depridollal kezelt betegek listáját.

Berta Attila fôkapitány arról is tájékoztatott, hogy ,,a nyomozóhatóság vezetôje intézkedett a lefoglalt nyilvántartásokban szereplô személyes adatok zártan történô kezelésére az adatvédelmi, valamint egyéb (a büntetôeljárásról szóló 1973. évi I. törvény, a büntetôeljárás során lefoglalt dolgok kezelésérôl és nyilvántartásáról szóló 117/1984.(IK.12.) IM-BM-PM-Legf.Ügy. együttes utasítás) normatívák betartására".

Megállapította továbbá, hogy a rendôrség eljárása összhangban állt az adatvédelmi biztos ,,A kábítószer-függôk gyógykezelésére szakosodott intézményekben a betegek személyiségi jogait sértô rendôrségi ellenôrzésekrôl" szóló ajánlásával, ,,hiszen a hatósági ellenôrzést követôen csak szabálysértési eljárás indult, a betegek adatait tartalmazó nyilvántartások lefoglalására azonban a már folyamatban lévô büntetôeljárásban került sor".

Végezetül a fôkapitány kijelentette, hogy ,,az ügyben eljáró rendôri szerveink jogszabályt nem sértettek, jogellenes adatkezelést nem végeztek, tevékenységükkel csupán egyik alapfeladatuk (bûncselekmények megelôzése, felderítése) ellátását szolgálták".

A BRFK válaszának megérkezése után munkatársaim 1997. november 13-án helyszíni vizsgálatot tartottak a BRFK Vizsgálati Fôosztály Szervezett Bûnözés Elleni Osztályán (VF SZBO), ahol megbeszélést folytattak az osztályvezetôvel és az ügy elôadójával, betekintettek a nyomozás irataiba.

Idôközben Dr. Funk Sándor ügyvédje bejelentette hivatalomnál, hogy tudomására jutott, miszerint a BRFK Szervezett Bûnözés Elleni Osztály munkatársai az elôzô héten kiszálltak a XIII. ÁNTSZ hivatalába és a Funk üggyel kapcsolatban az ott vezetett, több beteget érintô nyilvántartásokat megvizsgálták. 1997. november 24-én munkatársaim felkeresték a hivatalt, ahol cáfolták ezt az értesülést.

A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 59. §-a biztosítja a polgárok jogát személyes adataik védelméhez.

A személyes adatok védelmérôl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 2. § 2. pontja alapján az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre vonatkozó személyes adatok különleges adatnak minôsülnek. Különleges adat kezeléséhez (ide értve a felvételt, tárolást, feldolgozást, hasznosítást, továbbítást is) a 3. § (2) bekezdése szerint az érintett írásbeli hozzájárulása szükséges, vagy az, hogy azt törvény elrendelje.

Az adatvédelmi biztosi vizsgálat során azt kellett megállapítani, hogy a rendôrségnek volt-e jogszabályi felhatalmazása a panaszban említett - a betegek különleges adatait tartalmazó - nyilvántartások lefoglalására.

Az Rtv. VIII. fejezete tartalmazza a rendôrség adatkezelésére vonatkozó szabályokat. A fejezet három részbôl áll, ezek: Általános szabályok (76-83. §§), Bûnüldözési adatkezelés (84-89. §§), és Államigazgatási adatkezelés (90-91. §§).

A 76. § (4) bekezdése alapján a rendôrség bûnüldözési és igazgatási feladatokhoz kapcsolódó adatkezelését egymástól elkülönítetten kell kezelni. Az Rtv. 80. §-a szerint:
"(1) A rendôrségi adatot kezelô szerv - a büntetett elôéletre vonatkozó, valamint a külön törvényben szabályozott államigazgatási feladatköréhez kapcsolódóan az ott meghatározott adatok kivételével - különleges adatot kizárólag a 84. § i)-n) pontjában felsorolt bûncselekmények elkövetésével gyanúsított személy esetében kezelhet.
(2) A különleges adat csak a konkrét cselekménnyel közvetlenül összefüggôen kezelhetô.
"Az Rtv. e §-ához a jogalkotó a következô indokolást fûzte: "A különleges adat kezelését a Törvény szigorú feltételhez köti. A büntetett elôéletre vonatkozó adatok kivételével az ilyen adatok kezelése csak konkrét egyedi ügyben lehetséges."

Az Rtv. 80. §-a értelmében a rendôrség a drogbeteg adatait csak akkor kezelheti, ha a beteget valamilyen meghatározott bûncselekmény elkövetésével gyanúsítja.

A 84. § j) pont 5. alpontjában az szerepel, hogy a rendôrség a törvényben meghatározott bûnüldözési feladatainak ellátása érdekében kezelheti, illetve az adatkezelésre feljogosított más szervek nyilvántartásából átveheti - súlyos bûncselekmény esetén - a kábítószerrel vagy kábítószernek minôsülô anyaggal kapcsolatos, a bûncselekmény elkövetésével gyanúsított személyek, cselekményeik, kapcsolataik adatait, kriminalisztikai szempontból fontos jellemzôit 20 évig, vagy a nemzetközi kötelezettségvállalásban meghatározott ideig.

Az Rtv. 90. §-a (Államigazgatási adatkezelés) szerint: "A Rendôrség az államigazgatási és rendészeti, illetve szabálysértési eljárással kapcsolatos feladatainak ellátása érdekében kezelheti:... b) ...a kábítószer, a pszichotrop anyag ... gyártására, kereskedelmére, az ország területére történô behozatalára, kivitelére, átszállítására, megszerzésére, felhasználására, tárolására, szállítására vonatkozó engedéllyel rendelkezôk adatait... a határozatban szereplô jogosultság megszûnésétôl számított 10 évig." Ez a § - melyet csak a 80. §-al együtt lehet értelmezni - nem jelent felhatalmazást a rendôrség számára a betegek különleges adatainak kezeléséhez.

Az eddigiek alapján megállapítható: az Rtv. nem teszi lehetôvé azt, hogy a kábítószer-bûnözés elleni rendôri tevékenység során a bûncselekmény elkövetésével nem gyanúsított betegek adatait a rendôrség kezelje.

Az Országgyûlés számára készített 1995-1996. évi beszámolómban (Magyar Közlöny 1997/61/II.) külön szóltam arról, hogy a rendôrségi adatkezelések jogszerûségének vizsgálata során hivatalom többször szembe került azzal a problémával, mely szerint a rendôrség adatkezelése attól függôen tekinthetô jogszerûnek, hogy az érintett személy bûncselekmény elkövetésével gyanúsítható-e, az adatkezelést ezekben ugyanis az alapos gyanú törvényesíti. Kétséges, hogy a halvány okozati összefüggés lehetôsége gyanúnak minôsíthetô-e. Amíg ugyanis az "alapos gyanú" jól értelmezhetô, aszerint, hogy az a bizonyosságot el nem érô valószínûség, addig a "gyanút" az erôs valószínûség szintjét el nem érô valószínûségnek vagy lehetôségnek kell tekinteni. "Bárkirôl" azonban nem lehet adatszolgáltatást teljesíteni anélkül, hogy a gyanú valamely reális szinten nem merül fel vele szemben. Ha ezt nem követeljük meg, menlevelet adunk a totális adatgyûjtés számára, ez pedig veszélyeztetné a polgári szabadságot.

A jelen ügy lényegét jelentô kérdésben korábban már állást foglaltam a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke megkeresése alapján annak jogszerûségérôl, hogy egy bûnügy nyomozása során a rendôrség az egyik vidéki kórház pszichiátriai osztályától azt kérte, bocsássák rendelkezésükre az "ideggyógyászati kezelés alá vontak" listáját (45/A/1996. sz. ügy). Az Rtv. elôzôekben ismertetett rendelkezéseire hivatkozva megállapítottam, hogy az érintettek információs önrendelkezési jogát sérti, ha alig körvonalazódó gyanú esetén a pszichiátriai kezelés alatt álló betegek széles körét mint lehetséges gyanúsítottakat vonják be a vizsgálatba. A rendôrség az ilyen széles körû információ kérésével nemcsak alkotmányos alapjogot sért, de rendszerint rossz nyomot is követ.

Egy - a mostanihoz hasonlóan országos nyilvánosságot kapott - ügyben a rendôrség egy ismeretlen újszülött csecsemô halála ügyében indított nyomozást, amelyet még a gyanú a minimális szintjét sem elérô körre kívánt kiterjeszteni. A tiszti fôorvosi szolgálattól azt kérte a rendôrség, hogy a megye egészségügyi intézményei valamennyi környékbeli, terhességükkel orvost felkeresô anyáról adjanak információt, azokról is, akik megszületett gyermekeinek sorsát az anyakönyvezés és a kötelezô csecsemôgondozás okán a közigazgatás ismerhette. Ezt az adatkérést is jogellenesnek minôsítettük.

A jelen vizsgálat eredményeinek összefoglalásakor hivatkoznom kell egy másik, a rendôrség rendészeti ellenôrzésével foglalkozó ügyre is (172/A/1996):

Az ORFK Rendészeti Osztályának munkatársai 1995. október 17-én kábítószer-ellenôrzés címén helyszíni vizsgálatot tartottak az egyik budapesti drogambulancián. A helyszíni ellenôrzést végzôket az érdekelte, hogy kik és mennyi Depridolt kapnak, az egész orvosi dokumentációt áttekintették, így a betegek személyi kartonját is. Megállapítottam, hogy az ORFK munkatársai jogellenesen tekintettek be a betegek személyes adataiba és ajánlásomban felhívtam a figyelmet arra, hogy a kábítószer-függôk gyógykezelésére szakosodott intézményekben fokozott körültekintéssel kell óvni a betegek személyes adatait. A pszichotrop anyagok felhasználásának rendôri rendészeti ellenôrzése a felhasználó intézményekre, annak munkatársaira, nem pedig az ott ápolt személyekre terjedhet ki. A rendôrség törvényi felhatalmazás hiányában drogbetegek adatait nem kezelheti, különleges adatot ebben a körben csak bûncselekmény elkövetésével gyanúsított személyrôl és csak a cselekményével közvetlen összefüggésben tarthat nyilván.

A beszerzett adatok, megismert tények alapján megállapítható, hogy - ellentétben a BRFK vezetôjének értékelésétôl - a büntetôeljárás menetében az eljáró rendôri szervek többször is megsértették az adatvédelem alapelveit.

A BRFK Vizsgálati Fôosztály Szervezett Bûnözés Elleni Osztály Vegyes Bûncselekmények Alosztályán tartott vizsgálat tapasztalatai alapján megállapítható volt, hogy más személy(ek) ellen kábítószerrel való visszaélés bûntette miatt folytatott eljárás során, gyanúsítottak és tanúk kihallgatásakor került a rendôrség látókörébe dr. Funk Sándor, akire nézve a vallomásokban terhelô adatok merültek fel. Az alapirat a K. L. ellen folyó ügy, amelyben a nyomozást 1997. szeptember 24-én rendelték el. A fôorvos elleni nyomozást - a fenti információk ellenôrzése céljából - nem a VF SZBO indította, hanem a BRFK egy másik szerve, a Szervezett Bûnözés Elleni Osztály (SZBO). Az SZBO kezdeményezte, hogy a VF SZBO a BRFK egy harmadik szervétôl, a Rendészeti Osztálytól kérjen kábítószer-rendészeti ellenôrzést, a kérelem kelte: október 10. A vizsgálati szerv az alapügyhöz kapcsolódóan - október 10-én - rendelt el házkutatást a fôorvos által vezetett kórházi osztályon.
A kihallgatási jegyzôkönyvekben szereplô állítások ellenôrzése céljából október 13-án, - egymástól nehezen elkülöníthetôen - két rendôri szerv egy idôben folytatott eljárást a kórházban: míg a rendészeti szerv a kábítószer felhasználást ellenôrizte, addig - ugyanott - a nyomozó szerv lefoglalta a betegek számítógépes nyilvántartásának kinyomtatott listáit (egyéb iratokkal együtt, "ömlesztve"). A lefoglalt iratok a vizsgálati szervhez kerültek, ahol azokat - hatósági tanúk jelenlétében - tételesen jegyzôkönyvbe foglalták.
A következô házkutatás alkalmával ôrizetbe vették a fôorvost, akinek gyanúsítottkénti kihallgatására október 22-én 2.15-kor került sor. Ebben a házkutatásban már a vizsgálati szerv is részt vett. Miután kiderült, hogy az ismételt házkutatás során sem jutott a nyomozó hatóság azon adatok birtokába, amelyekre a vizsgált cselekmény elbírálásához ténylegesen szükség lehet, ezért október 29-én harmadszor is házkutatást tartottak, ekkor foglalták le a Depridollal kezelt betegek listáját. A nyomozás iratait (a beteglistát és a Depridol kezelésrôl vezetett listát) a nyomozó hatóság tagjain kívül megismerte a BM Rendvédelmi Fôosztálya is, felügyeleti jogkörére hivatkozással azokat bekérte.

Nem állapítható meg egyértelmûen, hogy melyik szerv az ügy gazdája. Jelenleg a VF SZBO, de a felderítési tevékenységet (benne a titkos információ-gyûjtést) az SZBO végzi, azaz az ügyben párhuzamosan két szervezet dolgozik. A két szervezet egy ügyszámon (bûnügyi számon) kezeli az ügyet.
A meghallgatásokat az SZBO tartotta. A dr. Funk Sándor elleni folytatott eljárás még mindig a K. L. ügy részét képezi, nem különítették el.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a rendôrség október 13-án úgy foglalta le az 1996. januárja és 1997. október 13-a között kezelt betegek - különleges - adatait tartalmazó számítógépes listákat, hogy arra megfelelô jogi felhatalmazása nem volt. A nyomozati iratokból csak nehezen deríthetô ki, hogy a fôorvossal mikor közölték az alapos gyanút, pedig csak ezt követôen szerezhette volna meg a rendôrség jogszerûen a Depridollal kezelt betegek adatait; (a gyanúsítotti kihallgatására nem a levélben szereplô október 21-én, hanem - a jegyzôkönyv szerint - 22-én hajnalban került sor).

A október 21-i házkutatásra - amelynek során drogbetegek kartonjait foglalták le - a gyanú közlése elôtt történt, így erre az eljárásra is a törvényi elôírás betartása nélkül került sor.

A fôkapitány szerint a rendészeti egység eljárását az Rtv. 90. § b) és f) pontja alapozta meg. E rendelkezések célja - többek között - a kábítószer, pszichotrop anyag gyártására, kereskedelmére, szállítására, felhasználására, tárolására engedéllyel rendelkezô személyek (jelen ügyben: az orvos) tevékenységének ellenôrzése, nem a drogbetegek ellenôrzése. Mint azt már a hivatkozott ajánlásaimban hangsúlyoztam, az Rtv. 76. § (4) bekezdése alapján a rendôrség bûnüldözési és igazgatási feladatokhoz kapcsolódó adatkezelését egymástól elkülönítetten kell kezelni.

A beteglista október 13-i lefoglalásának jogalapjaként Berta Attila az Rtv. - elôzôekben ismertetett - 84. § j) pontját jelöli meg. A rendôrségi törvény 84. § j) pontjára történô fôkapitányi hivatkozás nem alapozza meg az intézkedések jogszerûségét, hiszen különleges adatokat csak meghatározott bûncselekmény elkövetésével gyanúsított személyek, (akik között az elsô két házkutatáskor a fôorvos még hivatalosan nem szerepelt), továbbá a gyanúsított személyek kapcsolatai (akikhez csak a rendôrség kiterjesztô, jogellenes értelmezésében tartozik a betegek teljes köre) vonatkozásában kezelhet a rendôrség. A rendôrség nem vette figyelembe az Rtv. 80. §-át, amely meghatározza, hogy a rendôrség milyen bûncselekmények elkövetésével gyanúsított személyek különleges adatait kezelheti.

A beteglista lefoglalásra a célhoz kötöttség (Avtv. 5. §) elvének figyelmen kívül hagyásával - a totális adatgyûjtés tipikus példájaként - került sor, hiszen az eljáró hatóság nem tudta, hogy milyen betegségben szenvedô személyek adatait tartalmazzák e listák.

A büntetôeljárási törvény elôírásainak megsértésével, a rendôrségi törvény egyes rendelkezéseinek félreértelmezésével, az adatvédelmi törvény egyes követelményeinek figyelmen kívül hagyásával, valamint az eljárásban részt vevô rendôrségi szervek feladatkörének tisztázatlansága miatt az eljáró rendôri szerv(ek) jogosulatlanul kezelik a kórház addiktológia osztályán kezelt betegek adatait, azaz:

• törvényi felhatalmazás nélkül olyan betegek személyes (illetve különleges) adatait foglalta le és használta, használja fel, akiknek semmiféle közük sincs sem az alapeljáráshoz, sem a késôbbiekben Funk Sándorra kiterjesztett nyomozáshoz;
• a fôorvos által - Depridol tablettával - kezelt betegekre vonatkozó adatokat is olyan idôpontban szerezte meg a nyomozó hatóság, amikor még a különleges adatok kezelésének törvényi feltétele (a fôorvos gyanúsítottá nyilvánítása) még nem történt meg.

Az eljárás menetében adatvédelmi szempontból (is) kifogásolható egyéb eljárási cselekményeket foganatosított a nyomozó hatóság, amikor például egyszerre, egy idôben végzett házkutatást és végeztetett kábítószer-rendészeti ellenôrzést, továbbá az eljárásnak az a módja is kifogásolható, hogy egy bûncselekmény felderítése során két szervezet (egy nyomozó és egy vizsgálati szerv) folytat eljárási cselekményeket (kihallgatásokat, házkutatásokat) úgy, hogy az egymáshoz való viszonyuk tisztázatlan.

A fôkapitány szerint a beteglisták lefoglalására "a Be. 101. § (1) bekezdés a) pontja alapján törvényesen került sor". E pont szerint a rendôrség lefoglalhatja a tárgyi bizonyítási eszközt, a Be. 82. §-a határozza meg azt, hogy mi minôsül tárgyi bizonyítási eszköznek:

"(1) Tárgyi bizonyítási eszköz minden olyan dolog, amely a bizonyítandó tény bizonyítására alkalmas, így különösen az, amely a bûncselekmény elkövetésének nyomait hordozza, vagy a bûncselekmény elkövetése útján jött létre, amelyet a bûncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy amelyre a bûncselekményt elkövették.

(2) E törvény alkalmazásában tárgyi bizonyítási eszköz a bizonyításra alkalmas irat, valamint minden olyan tárgy is, amely általában mûszaki vagy vegyi úton adatokat rögzít (fénykép, film-, hangfelvétel stb.)."

Álláspontom szerint az addiktológiai osztály beteg- és Depridol-listája nem alkalmas "a bizonyítandó tény bizonyítására": K.L. bûnösségének megállapítására. A beteglistát és a depridol-listát a rendôrség a fôorvos gyanúsítottkénti meghallgatása elôtt foglalta le. Véleményem szerint az osztály beteglistáját a rendôrség a fôorvos gyanúsítottkénti meghallgatását követôen sem foglalhatta volna le jogszerûen, azok nem hordozzák bûncselekmény elkövetésének nyomait, nem bûncselekmény elkövetése útján jöttek létre, eszközül sem használták bûncselekmény elkövetéséhez, azok nem a fôorvos, hanem az osztály által készített és vezetett listák. A Be. 101. §-a határozza meg azt, hogy a rendôrség a tárgyi bizonyítási eszközön kívül még mit foglalhat le: azt, ami a törvény értelmében elkobozható, vagy amelynek a birtoklása jogszabályba ütközik. A 101. § (2) bekezdése szerint: "A lefoglalt dolgot a hatóság letétbe helyezi. A megôrzésrôl egyéb módon kell intézkedni, ha a dolog letétbe helyezésre nem alkalmas vagy ezt más fontos ok indokolja."

A rendôrség nem helyezte letétbe a lefoglalt beteglistákat. A megôrzésrôl egyéb módon sem rendelkezett, azokat - jogellenesen - a K.L. akta részeként kezeli és az eljárásban felhasználja, célja nem a tárolás, megôrzés volt, hanem a felhasználás.

A Be. és az Rtv. egyébként lehetôvé teszi azt, hogy a rendôrség az eljárás lefolytatásához szükséges adatokat, információkat más szervektôl vagy hatóságoktól hivatalosan megszerezze (kérje) - ez a felhatalmazás azonban nem azonos az információkat, adatokat hordozó dokumentumok lefoglalásával.

Az adatvédelmi törvény, az Rtv. és a Be. hivatkozott rendelkezéseinek megsértésén túl a rendôrség kifogásolt eljárása ellentétes az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1987. szeptember 17-én elfogadott, "a személyes adatok felhasználásának szabályozásáról a rendôri ágazatban" címû R (87) 15. sz. Ajánlásának 2.1. pontjával is, e szerint:
"Személyes adatok felvételét rendôri célokra azokra az adatokra kell korlátozni, amelyek tényleges veszély elhárításához vagy meghatározott bûncselekmény megelôzéséhez szükségesek".

A jogszerûtlenül lefoglalt beteglista (vagy más módon beszerzett adatok) alapján - október 13 és 21 között - az iratok alapján kihallgattak (a rendôr-fôkapitány szerint: "meghallgattak") olyan betegeket, akiket nem drogfüggôség miatt kezeltek az osztályon, és ennek során a fôorvosra vonatkozóan is nyilatkoztatták ôket.

Az ügyben eljáró rendôri szervek - a fôkapitány levelében hivatkozott - egyik alapfeladatuk ("bûncselekmények megelôzése, felderítése") ellátását is csak a jogszabályok betartásával szolgálhatják, a feladataik ellátására irányuló tevékenységük nem sérthet jogszabályokat.

V.

Az alábbi ajánlást teszem:

• A jogosulatlanul lefoglalt beteglistát a rendôrség adja vissza a kórháznak, az esetleges másolatokat semmisítse meg.
• A rendôrség vezetôi gondoskodjanak arról, hogy a személyes adatok kezelése a rendôrségi aktákban követhetô, ellenôrizhetô legyen.
• A rendôrség számolja fel azt a gyakorlatot, hogy a különbözô rendôrségi feladatokat ellátó szervek párhuzamosan végeznek hasonló jellegû cselekményeket, ez megnehezíti az ügyek irányítója, felelôse személyének meghatározását.
• A betegek jogainak érvényesítése érdekében, és az eljáró rendôri szervek jogszerû fellépésének segítése céljából felkérem a népjóléti minisztert, hogy az 1998. január 1-én hatályba lépô, egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésérôl és védelmérôl szóló 1997. évi XLVII. törvény 38.§ (2) bekezdésében foglalt felhatalmazására tekintettel mielôbb szabályozza az egészségügyi intézményekben a betegek (és a kábítószer jellegû gyógyszerek) nyilvántartásait, a betegek adatvédelmi és személyiségi jogainak fokozott védelmével.
• A drogbetegeket gyógyító intézmények alakítsanak ki olyan betegnyilvántartási rendszert, amely alkalmas arra, hogy a pszichotrop anyagok felhasználásának rendészeti ellenôrzése során a betegek személyes adatai ne kerüljenek az ellenôrzést végzô rendôri szerv birtokába.
• Felkérem az Országgyûlést, hogy a büntetôeljárásról szóló törvényjavaslat napokban elkezdett vitája során fogadjon el olyan garanciális rendelkezéseket a drogbetegek adatai védelme érdekében, melyek szükségességét a belügyminiszter és a népjóléti miniszter is elismerte korábban. A büntetôeljárásban a rendôrség a gyanú és a tanúk körének meghatározásakor, annak céljából, hogy a szakmai szempontok korlátozzák a személyes adatok felhasználását, alkalmazzon orvos-szakértôket.

Budapest, 1997. december 9.

Dr. Majtényi László

(739/A/1997)