A beadvány megfogalmazásának indoka az volt, hogy 2004. január elsejétől az adatvédelmi törvénynek az adatkezelés fogalmát meghatározó rendelkezése megváltozott. Az új törvényszöveg szerint „adatkezelés: az alkalmazott eljárástól függetlenül a személyes adatokon végzett bármely művelet vagy a műveletek összessége, így például gyűjtése, felvétele, rögzítése, rendszerezése, tárolása, megváltoztatása, felhasználása, továbbítása, nyilvánosságra hozatala, összehangolása vagy összekapcsolása, zárolása, törlése és megsemmisítése, valamint az adatok további felhasználásának megakadályozása. Adatkezelésnek számít a fénykép-, hang- vagy képfelvétel készítése, valamint a személy azonosítására alkalmas fizikai jellemzők (pl. ujj- vagy tenyérnyomat, DNS-minta, íriszkép) rögzítése is.” A beadvánnyal arra kerestem a választ, hogy a törvény szövegének változása eredményezte-e a biztos azon álláspontjának változását, miszerint a kamerás megfigyeléssel nem valósul meg adatkezelés, ha nem rögzítik a képeket.

Nos, a biztos álláspontjában nincs semmi változás. Válaszából megtudtam, hogy a törvény módosítása a kamera adatvédelmi jogi megítélésében nem eredményezett módosulást: „az adatkezelés törvényi definíciójába nem tartozik bele sem egy kép, sem a hang technikai továbbítása, a személyes adatok – rögzítés nélküli – megfigyelése, meghallgatása.”

Nézzük az állásfoglalást témák szerint:

I. A törvény rendelkezéseinek kiterjesztő értelmezése

A biztos szerint „indokolatlanul kiterjesztően” értelmezem az adatvédelmi törvényt azzal, hogy úgy vélem, a kamerázás akkor is megvalósíthat adatkezelést, ha nem rögzítik a felvételeket. A biztos álláspontjához képest tényleg „kiterjesztő” az értelmezés, ezt vállalom, annál is inkább, mert ez az értelmezés áll a személyes adatok védelméhez való jog érvényesülésének oldalán. A kiterjesztő értelmezés vádját – alkotmányjogi ismereteim szerint – inkább az alapjogokat korlátozó, és nem az azokat szolgáló rendelkezésekkel szemben szokás felhozni. Határozottan úgy gondolom, hogy egy ombudsman elsősorban az alapjogokat korlátozó szabályok kiterjesztő értelmezése ellen küzd, és nem az alapjog minél teljesebb érvényesülését alátámasztó érvelést tekinti „indokolatlanul kiterjesztőnek”. Itt azonban ennek lehetünk tanúi:

„Adatvédelmi biztosként azonban úgy foglalok állást, hogy – miután erre irányuló szándéka a jogalkotónak nem volt, és a törvény új szövegének indokolatlanul kiterjesztő, az Avtv. fogalomrendszerétől idegen értelmezésével juthatnék csak eltérő álláspontra – az adatkezelés törvényi definíciójába nem tartozik bele sem egy kép, sem a hang technikai továbbítása, a személyes adatok – rögzítés nélküli – megfigyelése, meghallgatása.”

II. A kiterjesztő értelmezés indokolatlansága

A biztos szerint az adatkezelés törvényi definíciójának általam követett értelmezése nemcsak kiterjesztő, hanem „indokolatlan” is.

„Természetesen hosszabb jogi eszmefuttatásba is lehetne kezdeni annak bizonyítására, hogy miután a vizuális megfigyelés (a nézés, a bámulás, a leselkedés, stb.) nem adatkezelési művelet, a képernyőt figyelő személy értelemszerűen nem végezhet adatkezelést. És arról is hosszan lehetne értekezni, hogy az azonosítható személyekről készülő kép megformálódása, kódolása a kamerában, majd ennek a kódolt adathalmaznak – vezetéken, vagy rádióhullám útján történő – ’elküldése’ a felvevőtől a kameráig adatkezelésnek (vagy esetleg adatfeldolgozásnak) tekinthető-e, és ezekben az esetben ki számít adatkezelőnek és ki adatfeldolgozónak. És mi a helyzet a mikrofonba kerülő hangokkal, e hangoknak hanghullámokká változásával, majd a hanghullámoknak a hangszórókig, vagy hangrögzítő berendezésig tartó elküldésével; ki az adatkezelő, mikor és milyen adatkezelési műveletek történnek ezekkel a kódolt ’személyes adatokkal’.”

Bevallom, a beadvány megfogalmazásakor, ha nem is nagyon hosszú, de valamiféle „jogi eszmefuttatásra” számítottam, tekintettel arra, hogy jogi természetű kérdésről van szó. Különösen az érdemelne magyarázatot, hogy a biztos egy olyan állítással nem ért egyet, amely szerint a kép vagy hang technikai továbbítása adatkezelés, ennek ugyanis a törvényi definíciója: „az alkalmazott eljárástól függetlenül a személyes adatokon végzett bármely művelet”.

A biztos állásfoglalásának már idézett tételmondata így szól:

„Az adatkezelés törvényi definíciójába nem tartozik bele sem egy kép, sem a hang technikai továbbítása, a személyes adatok – rögzítés nélküli – megfigyelése, meghallgatása.”

Ezzel szemben én a következőket állítottam:

1. A videokamera által felvett kép személyes adatokat tartalmaz (ezzel ellentéteset a biztos sem állított).
2. Adatkezelés az alkalmazott eljárástól függetlenül a személyes adatokon végzett bármely művelet (ez nem más, mint az Avtv. adatkezelés-definíciója).
3. A kamera által felvett kép technikai továbbítása, ha azon személyes adatok is vannak, adatkezelés (a „bármely művelet”-be szerintem a technikai továbbítás beletartozik).

A harmadik állításban foglaltakban nem értünk egyet, de annak indokát, hogy a biztos szerint a „bármely műveletbe” a technikai továbbítás miért nem tartozik bele, az állásfoglalásból nem tudjuk meg, mégis az én értelmezésem minősül „indokolatlannak”. Meggyőződésem, hogy lehetne ezen álláspont mellett is érvelni (bár az adatvédelmi biztostól nem az alapjogot inkább korlátozó eredménnyel járó értelmezést várnánk), és sajnálatos, hogy a biztos nem osztja meg a világgal az ezzel kapcsolatos nézeteit, pláne, ha indokolatlannak minősíti az övével ellentétes állítást. Csak annyit mond, hogy lehetne érveket felhozni az enyémekkel szemben, az ő álláspontja mellett, de nem hoz.

III. A teleologikus értelmezés elsődlegessége a nyelvtani értelmezéshez képest

Figyelmet érdemelnek a biztosnak a jogalkotás minőségére, valamint ezzel összefüggésben a jogértelmezés módszereire tett megjegyzései, elsősorban az, amit a teleologikus értelmezésről mond.

„A köszönetemet elsősorban az motiválja, hogy e kérdés felvetésével Ön egyebek mellett rámutatott arra, milyen nagy felelősséggel, és jelentős veszéllyel jár, ha a jogalkotó sok új rendelkezéssel, és/vagy pontosított fogalommal igyekszik az uniós követelményekhez igazítani egy törvényt. A módosítás menetében ugyanis előfordulhat, hogy nem mindig sikerül valamennyi szempontot, értelmezési lehetőséget figyelembe venni, így könnyen előfordul, hogy olyan módosításokra is sor kerül, amelyek megnehezíthetik a jogszabály alkalmazhatóságát.”

 

„Leveléből azonban az tűnik ki, hogy az adatkezelés új fogalma olyan interpretálására is lehetőséget teremt, amilyent sem az uniós jogharmonizáció, sem az adatvédelmi jog tíz éves tapasztalata nem tesz indokolttá. Miközben – a törvény indoklása szerint – az adatkezelés fogalmának pontosítására, részletesebb meghatározására azért került sor, mert ’így tükrözi az adatvédelmet érintő technikai fejlődést (hang- és képfelvétel, DNS minta, íriszkép stb.), másrészt jobban segíti a törvény gyakorlati végrehajtását az adatkezelési formák felsorolásával’, Ön úgy gondolja, hogy a szövegmódosítás, az új törvényi definíció mélyebb változást takar.

 

Megítélése szerint ugyanis ’az új definíció legnagyobb eltérése a régitől nem az, hogy a felsorolás hosszabb lett, hanem az, hogy a zárt felsorolást példálózó váltotta fel’, és ezzel lehetővé válik az adatkezelési műveletek sorába emelni a ’személyes adatokat tartalmazó kép technikai eszközzel történő olyan helyre’ küldését is, ’ahol azt olyanok látják, akik nincsenek a kép készítésének a helyszínén’. És azt is gondolja, hogy a törvény az ’így például’ kifejezéssel ’kiemel egy pár tipikusnak tekintett adatkezelési műveletet’, így tehát ’nem csupán a felvételkészítés és a képek rögzítése adatkezelés’ – állítja Ön.

 

Ezzel szemben a tények a következők:

- Az Avtv. elmúlt év végéig hatályos szövege tíz fajta adatkezelési műveletet sorolt fel, míg a január elsejétől hatályos – példálódzó (?) – rendelkezés tizenöt fajta műveletet említ.

- A jelenleg hatályos normaszöveg külön mondatban szögezi le, hogy "adatkezelésnek számít a fénykép-, hang- vagy képfelvétel készítése, valamint a személy azonosítására alkalmas fizikai jellemzők (pl. ujj- vagy tenyérnyomat, DNS-minta, íriszkép) rögzítése is".

 

A fentiekből számomra az tűnik ki, hogy a jogalkotó – valószínűleg a félreértések elkerülését segítendő – egyértelművé kívánta tenni: a fénykép-, hang- vagy képfelvétel készítése adatkezelésnek számít. Tehát ez a rendelkezés kétségtelenné teszi, hogy a felvételek készítését – és nem a képek technikai továbbítását – kell adatkezelésnek tekinteni.”

A jogértelmezésnek a jogtudomány számos módszerét különbözteti meg, az azonban bizonyos, hogy a jogalkotó célját fürkésző, esetleg a jogszabály indokolását is felhasználó értelmezési módszer ezek között csak kisegítő jellegű lehet, és nem mehet szembe a jogszabály nyelvtani értelmezésével. Ha tehát a jogalkotó a „például” szót használja, akkor ezt a szót nem lehet figyelmen kívül hagyni azért, mert a jogalkotó „valószínűleg” másra gondolt, vagy figyelmetlenségből írta oda. A például szóval bevezetett felsorolást példálózó felsorolás követi, akkor is, ha abban látszólag a lehetséges összes elem felsorolásra kerül. Taxációnak értelmezni egy példáullal kezdődő felsorolást pusztán a jogalkotó szándékára hivatkozva – szerintem – tévedés.

A biztos leveléből idézett utolsó bekezdésből – ha elfogadjuk, amit ott írt – az is következik, hogy többek között a kép nyilvánosságra hozatala sem számít adatkezelésnek, hiszen csak a felvételek készítése adatkezelés, más nem. Ez a nyilvánvalóan abszurd jogértelmezési eredmény elkerülhető, ha figyelembe vesszük a rendelkezés minden szavát, még a legrövidebbeket is. Szerepel a törvényi definíció végén egy „is” szócska, amely miatt ezt a mondatot nem lehet úgy értelmezni, hogy „csak a felvételek készítését kell adatkezelésnek tekinteni”, sokkal inkább lehet úgy, hogy „adatkezelésnek kell tekinteni a felvételek készítését is”.

Jogalkotó szándéka ide vagy oda, a jogszabályban vannak olyan szavak, mint a például, vagy az is, amelyek az állásfoglalásban figyelmen kívül maradtak, de nem az alapjog érvényesülése érdekében, hanem éppen ellenkezőleg. Az adatvédelmi törvény hatályos szövegével kapcsolatban kétségtelenül számos kritika fogalmazható meg. Egy jogállamban azonban a kritizálhatóság nem rontja le a jogi norma érvényességét: a nehezen értelmezhető jogszabály is jogszabály, az abból eredő jogok és kötelezettségek megilletik, illetve terhelik a jogalanyokat, egészen addig, amíg a jogalkotó nem helyezi hatályon kívül a szabályt, vagy az Alkotmánybíróság nem semmisíti azt meg, például az általa kidolgozott normavilágossági klauzula alapján. A jogszabály nyelvtani értelmezésével szemben ugyanakkor a teleologikus, azaz a jogalkotó szándékát alapul vevő értelmezés előnyben részesítése meglehetősen veszélyes, és nem jogállami időket idéző dolog.

Szabó Máté Dániel

A témában fórum indult.

Annak érdekében, hogy a fentitől eltérő álláspont kialakítására is mód nyíljon a biztos jogértelmezéséről, teljes egészében közöljük a beadványt és az arra adott választ is.

Tisztelt Adatvédelmi Biztos Úr!

Az adatvédelem iránt fokozottabb érdeklődést mutató személyeken kívül is sokakat érdeklő, és - tudomásom szerint - az adatvédelmi biztos ügyei között is tipikusnak számító kérdésben kérek Öntől tájékoztatást, nevezetesen a videokamerás megfigyelés adatvédelmi szempontú minősítésével kapcsolatban.

Kérdésem a következő. A 2004. január elsején hatályba lépett törvénymódosítás után változatlan-e az adatvédelmi biztos álláspontja a tekintetben, hogy a rögzítést nem végző berendezések használatával nem valósul meg adatkezelés, így nem szükséges ehhez az érintettek hozzájárulása, vagy törvény felhatalmazása?

Kérdésfeltevésem indokai az alábbiak.

Az adatvédelmi biztos 2000. december 20-án kiadott ajánlásában és azt követően következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rögzítést nem végző berendezések elhelyezése, és a közvetített kép közvetlen megfigyelése hasonlít a megfigyelést végző személy (például a rendőr, a biztonsági őr, a munkahelyi vezető stb.) helyszíni jelenlétéhez, és ez a személyes jelenlétet helyettesítő technikai megfigyelés, azaz a képek megismerése pedig az adatvédelmi törvény szerint nem minősül adatkezelésnek, így adatvédelmi szempontból nem kifogásolható. Ezzel szemben a felvételek rögzítése adatvédelmi problémákat vet fel, hiszen a megfigyelt eseményeket, és ezzel egyes személyek adott helyen való jelenlétét, magatartását, tevékenységét - azonosítható, és a későbbiekben visszakereshető módon - rögzítik, tárolják.

A különbségtétel alapjául az adatkezelés törvényi definíciója szolgált. A 2004. január 1-jét megelőzően hatályban lévő szöveg szerint az adatkezelés "az alkalmazott eljárástól függetlenül a személyes adatok gyűjtése, felvétele és tárolása, feldolgozása, hasznosítása (ideértve a továbbítást és a nyilvánosságra hozatalt is) és törlése" volt. [2. § 4. a) pont] A definíció felsorolta azokat a személyes adatokkal végezhető műveleteket, amelyeket adatkezelésnek tekintett. A megfogalmazás zárt felsorolásra utalt, adatkezelés minden, amit a törvény taxált, és nem több annál. A szigorú nyelvtani értelmezés tehát juthatott olyan eredményre, hogy a személyes adatok technikai eszközzel történő, más helyen való megjelentetése, és azok megismerése nem számít adatkezelésnek.

2004. január 1-jén azonban az adatkezelés törvényi definíciója megváltozott. Az új definíció a meghatározás módszerében eltér az előzőtől. A hatályos törvény szerint adatkezelés az alkalmazott eljárástól függetlenül a személyes adatokon végzett bármely művelet vagy a műveletek összessége, így például gyűjtése, felvétele, rögzítése, rendszerezése, tárolása, megváltoztatása, felhasználása, továbbítása, nyilvánosságra hozatala, összehangolása vagy összekapcsolása, zárolása, törlése és megsemmisítése, valamint az adatok további felhasználásának megakadályozása. Adatkezelésnek számít a fénykép-, hang- vagy képfelvétel készítése, valamint a személy azonosítására alkalmas fizikai jellemzők (pl. ujj- vagy tenyérnyomat, DNS-minta, íriszkép) rögzítése is. [2. § 9. pont]

Az új definíció legnagyobb eltérése a régitől nem az, hogy a felsorolás hosszabb lett, hanem az, hogy a zárt felsorolást példálózó váltotta fel. Tehát nem csak az számít adatkezelésnek, amit a törvény felsorol, hanem "a személyes adatokon végzett bármely művelet vagy a műveletek összessége", tehát minden, amit a személyes adattal tesznek. Az ezt követő felsorolás csak kiemel egy pár tipikusnak tekintett adatkezelési műveletet, erre a normaszöveg "így például" kifejezése hívja fel a figyelmet. Tehát nem csupán a felvételkészítés és a képek rögzítése adatkezelés, hanem adott esetben a személyes adatokat tartalmazó kép technikai eszközzel történő olyan helyre való elküldése is, ahol azt olyanok látják, akik nincsenek a kép készítésének helyszínén. A rendszer így meghatározott harmadik személy (a képernyőt figyelő személy) számára tesz hozzáférhetővé olyan személyes adatot, amelyet enélkül nem ismerhetne meg, hiszen nincs jelen.

A kérdés eldöntése különösen jelentős az adatvédelmi törvény értelmezése tekintetében, hiszen annak egy központi fogalmának, az adatkezelésnek a tartalma tekintetében kell dönteni.

Válaszát előre is köszönöm.

Budapest, 2004. február 2.

Üdvözlettel

Szabó Máté

dr. Szabó Máté úrnak

adatvedelem@szabomat.hu

Tisztelt Szabó Máté Úr!

Köszönettel fogadtam levelét, amelyben – "az adatvédelem iránt fokozottabb érdeklődést mutató" személyként – az után érdeklődik, hogy az adatvédelmi törvény 2004. január elsején hatályba lépett módosítása után „változatlan-e az adatvédelmi biztos álláspontja a tekintetben, hogy a rögzítést nem végző berendezések használatával nem valósul meg adatkezelés, így nem szükséges ehhez az érintettek hozzájárulása, vagy törvény felhatalmazása?”

A köszönetemet elsősorban az motiválja, hogy e kérdés felvetésével Ön egyebek mellett rámutatott arra, milyen nagy felelősséggel, és jelentős veszéllyel jár, ha a jogalkotó sok új rendelkezéssel, és/vagy pontosított fogalommal igyekszik az uniós követelményekhez igazítani egy törvényt. A módosítás menetében ugyanis előfordulhat, hogy nem mindig sikerül valamennyi szempontot, értelmezési lehetőséget figyelembe venni, így könnyen előfordul, hogy olyan módosításokra is sor kerül, amelyek megnehezíthetik a jogszabály alkalmazhatóságát.

Az elmúlt egy-két hónap tapasztalata, és az Ön levele is erősíti azt a véleményemet, hogy az adatvédelmi törvény egyes szakaszainak módosítása sajnálatos módon egy-két ponton megnehezítette a törvény értelmezését, és ezzel alkalmazhatóságát. Egyrészt, mert egyes rendelkezések félreértésre adnak lehetőséget, másrészt, mert egyes fogalmakat, illetve szabályokat nem sikerült a tényleges helyzethez, a rendezésre várt kérdéshez igazítani.

A törvény értelmező rendelkezéseinek új szabályozását nem sorolom e kérdések közé. Leveléből azonban az tűnik ki, hogy az adatkezelés új fogalma olyan interpretálására is lehetőséget teremt, amilyent sem az uniós jogharmonizáció, sem az adatvédelmi jog tíz éves tapasztalata nem tesz indokolttá. Miközben – a törvény indoklása szerint – az adatkezelés fogalmának pontosítására, részletesebb meghatározására azért került sor, mert "így tükrözi az adatvédelmet érintő technikai fejlődést (hang- és képfelvétel, DNS minta, íriszkép stb.), másrészt jobban segíti a törvény gyakorlati végrehajtását az adatkezelési formák felsorolásával", Ön úgy gondolja, hogy a szövegmódosítás, az új törvényi definíció mélyebb változást takar.

Megítélése szerint ugyanis "az új definíció legnagyobb eltérése a régitől nem az, hogy a felsorolás hosszabb lett, hanem az, hogy a zárt felsorolást példálózó váltotta fel", és ezzel lehetővé válik az adatkezelési műveletek sorába emelni a "személyes adatokat tartalmazó kép technikai eszközzel történő olyan helyre" küldését is, "ahol azt olyanok látják, akik nincsenek a kép készítésének a helyszínén". És azt is gondolja, hogy a törvény az "így például" kifejezéssel "kiemel egy pár tipikusnak tekintett adatkezelési műveletet", így tehát "nem csupán a felvételkészítés és a képek rögzítése adatkezelés" – állítja Ön.

Ezzel szemben a tények a következők:

- Az Avtv. elmúlt év végéig hatályos szövege tíz fajta adatkezelési műveletet sorolt fel, míg a január elsejétől hatályos – példálódzó (?) – rendelkezés tizenöt fajta műveletet említ.

- A jelenleg hatályos normaszöveg külön mondatban szögezi le, hogy "adatkezelésnek számít a fénykép-, hang- vagy képfelvétel készítése, valamint a személy azonosítására alkalmas fizikai jellemzők (pl. ujj- vagy tenyérnyomat, DNS-minta, íriszkép) rögzítése is".

A fentiekből számomra az tűnik ki, hogy a jogalkotó – valószínűleg a félreértések elkerülését segítendő – egyértelművé kívánta tenni: a fénykép-, hang- vagy képfelvétel készítése adatkezelésnek számít. Tehát ez a rendelkezés kétségtelenné teszi, hogy a felvételek készítését – és nem a képek technikai továbbítását – kell adatkezelésnek tekinteni.

Természetesen hosszabb jogi eszmefuttatásba is lehetne kezdeni annak bizonyítására, hogy miután a vizuális megfigyelés (a nézés, a bámulás, a leselkedés, stb.) nem adatkezelési művelet, a képernyőt figyelő személy értelemszerűen nem végezhet adatkezelést. És arról is hosszan lehetne értekezni, hogy az azonosítható személyekről készülő kép megformálódása, kódolása a kamerában, majd ennek a kódolt adathalmaznak – vezetéken, vagy rádióhullám útján történő – "elküldése" a felvevőtől a kameráig adatkezelésnek (vagy esetleg adatfeldolgozásnak) tekinthető-e, és ezekben az esetben ki számít adatkezelőnek és ki adatfeldolgozónak. És mi a helyzet a mikrofonba kerülő hangokkal, e hangoknak hanghullámokká változásával, majd a hanghullámoknak a hangszórókig, vagy hangrögzítő berendezésig tartó elküldésével; ki az adatkezelő, mikor és milyen adatkezelési műveletek történnek ezekkel a kódolt "személyes adatokkal".

Összegezve a fentieket: változatlanul az a véleményem, hogy – idézve Önt – "a rögzítést nem végző berendezések használatával nem valósul meg adatkezelés".

Az Ön jogi álláspontja igen figyelemre méltó, és bizonyára azt sokan el is fogadják. Adatvédelmi biztosként azonban úgy foglalok állást, hogy – miután erre irányuló szándéka a jogalkotónak nem volt, és a törvény új szövegének indokolatlanul kiterjesztő, az Avtv. fogalomrendszerétől idegen értelmezésével juthatnék csak eltérő álláspontra – az adatkezelés törvényi definíciójába nem tartozik bele sem egy kép, sem a hang technikai továbbítása, a személyes adatok – rögzítés nélküli – megfigyelése, meghallgatása.

B u d a p e s t, 2004. március 10.

Üdvözlettel:

dr. Péterfalvi Attila sk.