(A cikk szerzője az ombudsman intézményeket kutató jogász.)

Egy ombudsmannak sok ruhája van, a jogszabályi keretek között személyes döntése, hogy melyiket milyen gyakran ölti magára. Hívjuk ezt ombudsmani szerepfelfogásnak. Ez a szerepfelfogás több szempont mentén vizsgálható, az egyik szükségképpeni nézőpont ezek közül, hogy az ombudsman miként viszonyul a nyilvánossághoz. Egyrészt azért, mert a bevett ombudsmani funkciók között szerepel az egyedi ügyek vizsgálatán túlmutató tájékoztató-jogtudatosító szerepkör, másrészt pedig azért, mert bár már-már közhelyszámba megy, de mégis igaz, hogy az ombudsman ereje – legalábbis részben – a nyilvánosságban rejlik.

Az ombudsman ezért jelenteti meg kézikönyvként beszámolóját, ezért tart sajtótájékoztatót és ad interjúkat, ezért tart fenn minél informatívabb honlapot, és még sorolhatnánk. Ezért teszi közzé honlapján állásfoglalásait és/vagy azok összegzéseit is. Az összegző bemutatás (gyakorta sajtóközlemény) részben több, részben kevesebb, mint maga az állásfoglalás. Többletet nyújt annyiban, hogy segít közérthetővé és emészthetővé tenni a biztosi érvelést és döntést, segít kiemelni az állásfoglalás jogi részletektől mentes lényegét. A sajtónak segít elkerülni a félreértéseket, a szakembernek felkeltheti az érdeklődését a teljes változat iránt. Kevesebb azonban, mert összegzés lévén szükségképpen rövidebb a terjedelme: valami kimaradt belőle vagy másképp/rövidebben szerepel benne, mint magában az állásfoglalásban.

Ez persze önmagában nem baj, hiszen a közleménnyel/összegzéssel éppen az az ombudsman szándéka, hogy egy speciális célnak megfelelően lerövidítve és hangsúlyozva közvetítse véleményét a nyilvánosság számára. Végsősoron azonban mégiscsak azt a véleményét akarja megismertetni a nyilvánossággal, amely eredeti teljességében az állásfoglalásából ismerhető meg. Ebből logikusan látszik következni az, hogy amennyiben ezt például egy honlap által kínált technikai lehetőségek megengedik, ott az összegző bemutatás mellett szerepeljen az eredeti változat is.

Egy másik célközönség szempontjából ennek hiánya éppen annyira jelentős, mint amennyire segíti a közvéleményt az a többletmunka, amelyet egy ombudsman a közérthető összefoglaló elkészítésére szánt. Ha pedig a teljes változat közlése különösen nagy érdeklődést kiváltó, érzékeny ügyekben vagy a korábbi gyakorlattól eltérően marad el, a kérdés nemhogy nem sértő, hanem szinte törvényszerű: Hol olvashatjuk el a teljes állásfoglalást? Mit tartalmaz még a teljes szöveg? Miért nem ismerhetjük meg ott és azon a módon, ahogyan a rövidített, illetve egyszerűsített változatát elolvashattuk? Szándékosan nem történt meg az amúgy létező teljes változat ismertetése? Miért? Éppen az volt az ombudsman célja, hogy felkeltse az érdeklődést az ügy iránt, az érdeklődő pedig kíváncsi az ügyre. Mint érdeklődő, ám de nem szakértő jogászban, bennem is megfogalmazódtak kérdések: A Grespik László kérdésével foglalkozó ügyben vajon mi volt a részletes indokolás a célhoz kötöttség elvével kapcsolatos megállapítás mögött? Vajon pontosan mire és milyen körben alkalmazta a hálapénz-ügyben az adatvédelmi biztos az összefoglalóban csak megemlített véleménynyilvánításhoz fűződő jogot?

Érdemes megfontolni az abban rejlő kockázatokat is, hogy az összefoglalókból – céljuknak megfelelően – sokszor éppen az érvelés vagy az érvanyagot teljessé tevő, túlságosan „szakmainak” látszó részek maradnak ki. Holott éppen a részletes, körültekintő és következetes érvelésben rejlik az ombudsman meggyőző ereje. A döntések kikényszeríthetőségének hiányában meggyőző erején nyugszik az elfogadottsága, ha pedig elfogadottsága csökken, csorbul a tekintélye, amelyen a nyilvánosságtól várt erő alapul. Ha tehát egy ombudsman nem mondja el érveit, hosszú távon akár azt is kockáztathatja, hogy döntéseit nem karolja fel a nyilvánosság, felesleges közleményt írni róla.

Nem vitatjuk el az ombudsmannak azt a lehetőségét, hogy maga döntsön arról, melyik ügyében éppen milyen eszköz(öke)t választ a közvélemény tájékoztatására. Az ombudsmannak, állampolgároknak, jogalkalmazóknak, szakembereknek és kutatóknak egyaránt legjobb megoldás azonban az lenne, ha valamennyi ombudsmani döntés eredetiben és szükség szerint közérthetően összegezve, kereshetően és rendszerezve bárki számára hozzáférhető lenne az interneten – ennek csak a technikai lehetőségek és a rendelkezésre álló emberi energia szabhat határt.

Somody Bernadette

(Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének oldalán valamennyi jelentés eredeti szövege kereshető formában is megtalálható – A szerk.)