A csúcstalálkozón elfogadandó elvekről szóló legújabb előterjesztés tartalmaz egy szakaszt az információs technológiák használatával kapcsolatos bizalom és biztonság helyreállításáról. Ezért is szükséges a globális „cyber-security” kultúrájában a biztonsági szintet emelni és az adatok és a privátszféra védelmét erősíteni.

Időközben azonban nemzetközi színtéren is megerősödött az a nézet, hogy az információs kommunikációs önrendelkezésnek nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani. Ez érvényes az internet és az egyéb információs technológiáknak – az Európai Bizottság megfogalmazása szerint „nyaktörő sebességgel való” – fejlődésére tekintet nélkül általában is. Mobiltelefonok a használó helyének meghatározására alkalmas jeladásra is képesek. Rádióchipek (RFID-Radio Frequency Identification) amellett, hogy leltárba veszik tárgyakat és termékeket, felvilágosítással szolgálnak azok használóiról és fogyasztási szokásaikról. Már nemcsak a hagyományos lakások vannak intelligens háztartási eszközökkel felszerelve, az energia szolgáltató technikailag már a lakó energiafelhasználását és életmódját is regisztrálni tudja anélkül, hogy az érintett azt észlelné. Ez azonban még bőven nem mondható a technikai fejlődés végének.

Az Európai Bizottság 2003 júliusában elkészült tanulmányában a szeptember 11-i terrortámadás utáni digitális korszak biztonsága és a magánélethez való jog viszonyát tekintve a jövőre veti pillantását. Ebben hangsúlyozzák, hogy a biztonság és az adatvédelem közötti egyensúlyt nemcsak a jogalkotóknak a nemzetközi terrorizmusra adott válasza veszélyezteti. Az adatvédelem szempontjából nagyobb kihívást jelent az információs és kommunikációs technikák már ismert és még ismeretlen irányú fejlődése.

A tanulmány három fő területet jelöl meg, melyben a magánszféra a technikai fejlődés által leginkább veszélyeztetve van, hacsak ezeket időben nem alakítják az adatvédelem követelményeihez:

¨        Identitást felismerő technikák, mint például a fentebb már említett RFID chip és a biometrikus azonosítók a személyazonosító okmányokban, útlevélben és vízumban;

¨        Helymeghatározó szolgáltatások, melyekben elsősorban a mobiltelefonok, de más mobil kommunikációs eszközök felhasználhatók, és a tulajdonosnak úgynevezett többletszolgáltatásként a helyre vonatkozó ajánlatokat, reklámokat stb. továbbít,

¨        ’Ambient-Intelligence-Technology’: ennek a koncepciónak az a lényege, hogy az emberi interakciókat hatékonyan támogatná oly módon, hogy az embert intelligens intuitív portokkal veszi körül, melyeket a mindennapi élet használati tárgyaiba és épületek különböző helyeibe építenek be (ajtó, mennyezet).

Mindez ma még csak a jövő zenéje, de tekintettel az ilyen koncepciók hatalmas támogatására, már több mint puszta sci-fi.

Fontos előkészületeket tett a világ információs társadalom konferenciára való felkészülésben a berlini adatvédelmi biztos elnöklete alatt működő nemzetközi telekommunikációs munkacsoport, mely 1990 óta foglalkozik az internet problémakörével. Egyebek mellett kialakították a mobil kommunikációs szolgálatok számára azokat a kritériumokat, melyek a helymeghatározásban és ezen adat felhasználásában elfogadhatók, valamint a telekommunikáció-specifikus adatvédelem alapelveit is. Ebben a „tízparancsolatban”, amelyre a csúcstalálkozó is támaszkodik, megtalálható a telekommunikációs titok mellett az adatvédelem és az anonimitáshoz való jog: a telekommunikációs infrastruktúrát úgy kell kiépíteni, hogy az a technikailag lehetséges legkevesebb személyes adatot használja fel az üzemeltetéshez és a szolgáltatáshoz. A hálózatok és szolgáltatók ajánlataiban szerepelnie kell olyan szolgáltatásnak, mely a felhasználó számára lehetővé teszi az anonimitást, vagy álnév használatát. Az álneveket csak abban az esetben szabad felfedni, ha azt törvény kifejezetten elrendeli.

Dix fontosnak tartja megjegyezni, hogy a jövő információs társadalmában el kell kerülni azt, hogy szakadék tátongjon az információt birtoklók és az információkból kizártak között. Szintén nem szabad az országok között olyan különbségnek előállnia, hogy lesznek országok, melyek elismerik a magánélet védelméhez való alapjogot és lesznek, amelyek általános gazdasági érdekeinek, vagy a nemzetbiztonsági szolgálatok aránytalan igényeinek alárendelik az emberi jogokat. Senki sem válhat állami, vagy magán-adatkezelések puszta tárgyává. Az egyes ember szuverenitását és a meg nem figyeltséghez való jogát az infrastrukturális fejlődés veszélyezteti, ez alól gyakorlatilag senki nem tudja kivonni magát anélkül, hogy magáról a szolgáltatásról le ne mondana. Ezért szükséges olyan hatékony eszközt az emberek kezébe adni, mely alkalmas az egyéni autonómia fenntartására.

Bővebb információ a www.politik-digital.de címen.

Trócsányi Sára