Kinek mi jut eszébe a gyermekfelügyeletről?
ts 2003.11.19. 16:10
Ha valaki egy új technikai megoldással sikert akar elérni, ügyfeleit legmélyebb félelmeiknél kell megragadnia – például a szülőket az utódaikról való gondoskodásból fakadó felelősségérzettel.
Ha gyermekünk túl későn jön haza, ha esténként egyedül megy a barátaival valahová, vagy olyan társasággal van autóval úton, melynek vezetőjében nem bízik, akkor gyakran horrorfilmbe illő jelenetek játszódnak le a szülők fejében: égő autóroncsok, drogdílerek és gyermekrablók jelennek meg e képeken.
A Süddeutsche Zeitung november 5-i számában számolt be Christopher Schrader arról a legújabb informatikai ötletről, mely szerint az aggódó szülők megnyugtatására gyermekeik tartózkodási helyéről egy szolgáltatási szerződés alapján egy cég információt küldene anélkül, hogy ezt a gyermek észlelné.
Díjszabástól függően 50 centbe, vagy egy euroba kerül a szülők gyors megnyugtatása. A cég reklámja szerint még nevelési ereje is van: „Éppen az 5-17 éves korú gyermekei iránt tud ön a ’Track your kid’ (kövesd a kölyköt) útján egyre több bizalommal lenni, éppen aszerint, amennyit a gyermek megérdemel”.
A bizalom és a bizalmatlanság e keverékéből próbál meg ezenközben egyre több cég profitálni: az Egyesült Államokban a gyermekek helyének meghatározását a GPS műholdnavigációt, Európában a mobiltelefon hálózatot használják erre a célra.
Finnországban a kormány már odáig jutott, hogy a szülői felügyelet e módját törvényben szabályozza: itt a tiniket tizenöt éves koruk és nagykorúságuk között csak hozzájárulásukkal lehet megfigyelni, a fiatalabbak esetén a szülők maguk döntenek a távfelügyelet alkalmazásáról. „Hasonló törvények lesznek belátható időn belül az egész EU-ban” – állítja a finn közlekedési és kommunikációs minisztérium egy tisztviselője.
A szabadságvágyó tinik a mobilhálózat útján való tartózkodási helyének meghatározása azonban egyelőre még eléggé pontatlan: a finn telefontársaság, mely e szolgáltatást kínálja városban 100 méteres, városon kívül 20 kilométeres pontossággal tudja csak a helyet meghatározni. A német ajánlkozó optimistább, ők 50 méteres belvárosi és néhány kilométeres városon kívüli helymeghatározást ígérnek. Az adatokat interneten, vagy sms-ben továbbítják a szülőknek.
A követőrendszer – mindegy, hogy GPS, vagy mobiltelefon útján – alkalmas a folyamatos megfigyelésre. A szülők meghatározhatják a védelmi zónát, mely például az iskola és a legjobb barát lakása közötti utat öleli fel. Ha a mobiltelefon elhagyja e területet, a jelzőrendszer működésbe lép. A szülő fel tudja hívni gyermeke telefonját úgy, hogy az ne adjon csengőhangot, de a környezet hangjait és a beszélgetéseket hallani lehessen. Az Egyesült Államokban a „Digitális Angyal” nevű cég már a pontosabb GPS-technikát használja. A jeladó egy órában, vagy övcsatban van elrejtve és azonnal riadót fúj, mihelyst viselője a meghatározott területet elhagyja. A GPS-rendszer hátránya ugyanakkor, hogy a műhold-jeleket nem lehet fogni olyan nagyvárosokban, ahol sok a felhőkarcoló, mert ezek a házak leárnyékolják az égi kapcsolatot.
Valójában a digitális angyal eszközei az épületekben vallanak kudarcot. Noha a mobil-hálózat továbbítja a jeleket az épületen belül, de nem alkalmas arra, hogy az áruház alagsorából is – ahol a tizenéves leányka barátnőivel éppen nadrágot próbál, vagy CD-t hallgat – jeleket tudjon adni. Ilyen esetekben az ügyfél (a szülő) egyedül marad aggodalmával. Minden gyermekrabló – mondják ők – elsőként fogja a telefont kikapcsolni, vagy a gyanúsnak mutatkozó órát elvenni és kidobni.
A megoldás egy beültetett chip – állítja a Digitális Angyal társaság. Ők már többféle chipet kifejlesztettek, mely a felsőkaron a bőr alá csúsztatható. A Digitális Angyalnak már van egy szabadalma egy modellre, mely GPS-jeleket küld a használója tartózkodási helyéről; jelenleg ezt a rendszert a tájékozódási képességükben gátolt, vagy korlátozott Alzheimer-kóros betegeknél használják. A gazdagok gyermekei, akiket inkább fenyeget az elrablás veszélye nemsokára szintén a chiphordók körébe tartozhatnak.
Érdemes azt szem előtt tartani, hogy ha a parlament majd e törvényjavaslatot tárgyalja, hogy mi volt az az eset, ahol ezt a követéses rendszert először alkalmazták: a szabadlábra helyezett bűnözőknél.
Trócsányi Sára
|