A személyi azonosító használatáról

A személyi azonosító – korábbi nevén személyi szám – használatáról az 1996. évi XX. törvény, valamint a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (Nytv.) rendelkezik

A polgárok azonosítása

Az adatkezelőnek a polgárt elsősorban természetes személyazonosító adataival (pl. családi és utónév, anyja neve, születési hely, idő) kell azonosítania. Ennek kiegészítésére, vagy helyettesítésére azonosító kódot is használhat. Az adatkezelő a polgárral, illetve más adatkezelővel való kapcsolattartása során csak azt az azonosító kódot használhatja, amelyre a feladatát meghatározó törvény őt felhatalmazza. Ha ilyen felhatalmazással nem rendelkezik, akkor az azonosító kódot csak a polgár előzetes, írásbeli hozzájárulása alapján kezelheti. A polgárt a hozzájárulás megadása, megtagadása, visszavonása miatt hátrány nem érheti, a hozzájárulás megadásáért bármilyen előny kilátásba helyezése tilos.

Ki ismerheti meg a személyi azonosítót?

Az érintettet személyi azonosítójáról - az újszülött kivételével - a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) rendelkezései szerint, a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerve hatósági igazolvánnyal tájékoztatja. A személyi azonosítót igazoló hatósági igazolvány tartalma: családi és utónév, leánykori név, születési hely, idő, anyja neve, személyi azonosító, a lakcím, a tartózkodási hely cím érvényességi ideje, okmányazonosító.

A személyi azonosítót igazoló hatósági igazolványt úgy kell kiállítani, hogy abból az érintett polgár személyi azonosítója és lakcím adata egyidejűleg ne váljon megismerhetővé.

A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény értelmében a személyi azonosító kezelésére - az adattovábbítás kivételével - az alábbi szervek jogosultak:

a) a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerve, a személyiadat- és lakcímnyilvántartás vezetéséhez;

b) az Nytv. alapján a személyiadat- és lakcímnyilvántartás vezetéséhez adatszolgáltatásra kötelezett szerv vagy polgár, adatszolgáltatási feladatai teljesítéséhez;

c) az anyakönyvvezető, az Nytv.-ben meghatározott adatszolgáltatási kötelezettsége teljesítéséhez, valamint a személyi azonosító anyakönyvbe történő bejegyzéséhez;

d) a külképviseleti hatóság, olyan ügy intézéséhez, amelyben a személyi azonosító kezelésére az eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező hazai hatóság jogosult;

e) az állami ingatlan-nyilvántartás szerve, belső azonosítóként, a külön törvényben meghatározottak szerint, az ingatlantulajdonosok, illetve az ingatlannal kapcsolatos bármely joggal vagy kötelezettséggel összefüggésben, a nyilvántartásba bejegyzett polgár azonosításához;

f) a hadkiegészítő parancsnokság, a katonai szolgálat teljesítésének időtartama alatt az állományilletékes katonai szervezet, valamint a Honvéd Vezérkar illetékes adatfeldolgozó szerve, a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény (a továbbiakban: Hvt.) 73. §-a szerinti katonai nyilvántartás vezetéséhez, valamint a háborús veszteség nyilvántartással kapcsolatban, nemzetközi megállapodásban rögzített kötelezettségek teljesítéséhez;

g) a választási szerv a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvényekben és önkormányzati rendeletekben, továbbá a népszámlálásról szóló törvényben, valamint az országgyűlési, a helyi önkormányzati és kisebbségi önkormányzati képviselő, az országos kisebbségi önkormányzati közgyűlés tagjai és a polgármesterek választásáról szóló törvényekben meghatározott feladatai ellátásához;

h) a választójoggal nem rendelkező polgárok nyilvántartását vezető, valamint a neki adatot szolgáltató szerv, a választójoggal nem rendelkezők nyilvántartásának vezetéséhez;

i) a polgármester (főpolgármester), a népiülnök-választási eljárásban a választójogosultság ellenőrzéséhez;

j) az idegenrendészeti szerv és a központi menekültügyi szerv a törvényben meghatározott feladataik ellátásához;

k) a rendőrség a polgári kézilőfegyverekkel, lőszerekkel, gáz- és riasztófegyverekkel, ipari célokat szolgáló robbantóanyagokkal, pirotechnikai termékek gyártásával, forgalmazásával, a kábítószerekkel és pszichotrop anyagokkal kapcsolatos engedélyezési és nyilvántartási eljáráshoz;

l) a bűntettesek nyilvántartását kezelő szerv;

m) a helyi népi kezdeményezésről és a helyi népszavazás kezdeményezésről szóló önkormányzati rendeletben meghatározott önkormányzati szerv, az összegyűjtött aláírások átvétele és azok hitelesítése tekintetében;

n) a bíróság, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a rájuk vonatkozó törvényekben meghatározott feladataik ellátásához;

o) a nyomozó hatóságok a bűnüldözési célú feladataik ellátásához;

p) a közúti közlekedési nyilvántartást vezető szerv a nyilvántartási eljáráshoz

jogosult.

A polgár a személyi azonosítóját - személyazonosságának hitelt érdemlő igazolása mellett - az a)-k) és n)-o) pontjaiban felsorolt szerveknek az ott megjelölt feladataik ellátásához köteles megismerhetővé tenni.

A polgár a személyi azonosítóját a népszavazási kezdeményezés, népi kezdeményezés támogatására aláírást, illetőleg a választási eljárásban jelöltajánlást gyűjtő szervnek és polgárnak kezdeményezési, jelöltállítási jogának gyakorlásakor köteles átadni.

Az előbbiekben megjelölt szerv és polgár az aláírások gyűjtése során jogosult a személyi azonosító kezelésére.

A személyi azonosítót a polgár előzetes írásbeli hozzájárulásának tartalma szerint jogosult kezelni az az adatkezelő, akit az érintett erre feljogosít.

A munkáltató nem jogosult a személyi azonosítót nyilvántartani, mivel nincs erre felhatalmazva és olyan törvényben meghatározott feladata sincs, melyhez erre szükség volna. Ennél fogva nem ismerheti az azonosító jel utolsó négy számát sem és ennek megadására sem kötelezheti a munkavállalókat, mivel a jogszerűen nyilvántartott személyes adatokkal együtt ezek az adatok már elégségesek a személyi azonosító megismerésére.

Mit tehetünk, ha úgy véljük, jogainkat megsértették?

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény rendelkezései alapján az, akinek a személyes adatai védelméhez fűződő alkotmányos jogát megsértették, vagy annak veszélye fennáll, a sérelem kivizsgálása, megszüntetése érdekében az adatvédelmi biztoshoz fordulhat.

Jogai érvényesítése céljából az érintett bírósághoz is fordulhat; amennyiben az ügyben bírósági eljárás van folyamatban az adatvédelmi biztos nem járhat el.