ajánlás

A Társaság a Szabadságjogokért (a továbbiakban: Társaság) 1995. december 18-án kelt beadványában arról tájékoztatta az Adatvédelmi Biztos Hivatalát, hogy az ORFK rendészeti osztályának munkatársai 1995. október 17-én kábítószer-ellenôrzés címén helyszíni vizsgálatot tartottak [egy drogambulancián]. Az ellenôrzésre a Társaság ismeretei szerint elôzetes bejelentés nélkül, rendelési idôben került sor. A helyszíni ellenôrzést végzôket az érdekelte, hogy kik és mennyi Depridolt (methadon) kapnak. Az indítványozó szerint a rendôrök az egész orvosi dokumentációt áttekintették, így a betegek személyi kartonját is. Az ORFK rendészeti osztályának munkatársai a Rendôrségi törvényre és saját belsô utasításukra hivatkozva ("ORFK közbiztonsági helyettesének 26/1994. sz. Intézkedése a kábítószer-bûnözés elleni rendôri közbiztonsági tevékenység során végrehajtandó feladatokról", Budapest, 1994. november 30.) tartottak helyszíni ellenôrzést. A Társaság megítélése szerint ez az eljárás jogsértô volt, sértette a drogambulanciára járó betegek személyiségi jogait. Megsértette az ott kezelt betegek különleges adatainak kezelésére vonatkozó törvényi elôírásokat.

Az indítványozó szerint "nem egyszeri esetrôl van szó, hanem rendszeres gyakorlatról. Ez alkalommal is, ugyanazon a napszakban, több - kábítószer-fogyasztók gyógykezelésére szakosodott - egészségügyi intézményben jelentek meg".

A Társaság véleménye szerint a kábítószer-függôk gyógykezelésére szakosodott intézményeknél a rendôrség megjelenése súlyosan megzavarja a gyógyintézmény életét. A betegek megijednek, akadnak, akik nem bíznak többé abban, hogy gyógykezelésük tényét az orvosok az elvárható titoktartással tudják kezelni a rendôrökkel szemben. A társadalom és az egyén érdeke egyaránt azt kívánja, hogy a függôségben élôk egészségügyi segítséget kapjanak, ez pedig csak úgy lehetséges, ha a rendôrség távol tartja magát ezektôl az intézményektôl.

A beadvánnyal kapcsolatban levélben megkerestük Dr. [...] fôorvost, a drogambulancia vezetôjét, aki 1996. január 24-én kelt levelében azt a tájékoztatást adta, hogy 1994/95-ben egy alkalommal történt rendôrségi vizsgálat. A [fôorvos] szerint kapcsolatuk a rendôrséggel "szívélyes", a rendôrséggel folytatott megbeszélések eredményeként "a methadonkezelés rendszere egyre határozottabban alakul ki, így eredményeként betegek nem maradtak el, sôt inkább több beteg ellátására van lehetôségünk".

Dr. Túrós András r. vezérôrnagy, az ORFK közbiztonsági fôigazgatója - az 1996. február 22-i levelében foglaltak - szerint munkatársai "az ellenôrzés során olyan dokumentumokba tekintettek be, melyek különbözô rajzokkal, írásjelekkel jelezték a betegek megjelenését, de a gyógyszerelés lebonyolítására vonatkozó nyilvántartást, olyan kórházi zárójelentést, mely az egyes betegek methadonra való beállítását mutatná, tartalmazná a tisztiorvos engedélyét, a vényfelírás megtörténtét, nem találtak". Ellenôrzésük a kábítószernek minôsülô methadon felhasználásra irányul. "Az adatokba való betekintés nem a betegek személyi adatainak feljegyzésére irányul, kizárólag a kábítószer felhasználásának jogszerû menetét kíséri figyelemmel. Az adott ellenôrzés során az azt végrehajtók semmilyen dokumentumot nem vittek magukkal. Az ellenôrzésrôl jegyzôkönyvet készítettek, melyben egyetlen beteg személyi adata sem szerepelt, és melyet a drogambulancia vezetôje is aláírt". A tájékoztatás szerint a rendôrség apparátusa "az ország egészségügyi intézményeiben (kórház, gyógyszertár, háziorvos, állatorvos) a 26/1994. Kbh. intézkedés módszertani útmutatója szerint 1994-ben 773, 1995-ben 1350 ellenôrzést végzett. Az egészségügyi szakszemélyzet és a szakhatóság egyetlen esetben sem kifogásolta tevékenységünket".

Dr. Túrós Andrástól megkaptuk a Társaságnak írt válaszlevelét is. Eszerint a drogambulancia betegei vényeiket az 1321. sz. gyógyszertárban válthatják ki. "a gyógyszertár ellenôrzése után került sor a vényfelírás és a kezelt betegek nyilvántartásába való betekintésre, valamint felvilágosítás kérésére egy hamisnak vélt engedéllyel kapcsolatban a drogambulancián. ... Hamisnak vélt engedéllyel kapcsolatban beteg-dokumentációt és nyilvántartást nem találtak szakelôadóink".

1996. április 10-én 15-órakor munkatársaim helyszíni vizsgálatot tartva, felkeresték Dr. [...] fôorvost, a [drogambulancia] vezetôjét.

Tájékoztatást kértünk arról, hogy a drogbetegek milyen adataiba tekintettek be az ORFK munkatársai 1995. október 17-én tartott vizsgálatukkor.

A [fôorvos] megmutatta azt a könyvet, amelyben a betegek nyilvántartását vezetik, ebben szerepel: név, lakcím, kórházi zárójelentés, kezelésen megjelenés idôpontjai, methadonfelírás idôpontjai.

A fôorvos szerint a rendôrségi vizsgálat célja nem a betegek ellenôrzése volt, hanem a gyógyszerfelírás és -felhasználás jogosságának ellenôrzése.
Az ORFK vizsgálatot végzô gyógyszerész munkatársai civilben jelentek meg az ambulancián, rendelési idôn kívül, betegekkel nem beszéltek. A betegkönyvet megnézték, de a betegek adatait nem rögzítették. A vizsgálatról jegyzôkönyvet készítettek, amelynek szövegébe a [fôorvos] munkatársainknak betekintést engedett. Ebben sem személyes adatok, sem nevek, sem nevek kezdôbetûi nem szerepelnek. A jegyzôkönyvbôl kitûnik az ellenôrzés célja: a felhasználás, illetôleg a gyógyszert felíró orvosok ellenôrzése.

Az ORFK közbiztonsági fôigazgatója tájékoztatásával ellentétben az ORFK munkatársai a fôorvosnak nem beszéltek hamisnak vélt engedélyrôl, ilyen irányú ellenôrzésrôl. A fôorvos nem tud olyan nyilvántartásról, melyben "rajzokkal" jeleznék a betegek megjelenését. A betegkönyvben jelek és ábrák nélkül, írásos szövegként található a betegek nevének, kezelésük idôpontjának rögzítése. A fôorvos tájékoztatása szerint a rendôrök -a rendôrség tájékoztatásával ellentétben - a betegek kórházi zárójelentéseibe, a tisztiorvosi engedélyekbe és a gyógyszerelést tartalmazó nyilvántartásba is betekintettek.

II.

Az indítvány szerint "a Rendôrségi törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely az ORFK munkatársait feljogosítaná arra, hogy rendészeti ellenôrzés során különleges adatokat kezeljenek. Erre a törvény kábítószerrel kapcsolatban csak bûncselekmény alapos gyanúja esetén és csak a konkrét cselekménnyel összefüggésben ad lehetôséget (1994. évi XXXIV. törvény 80. §)."

Dr. Túrós András a rendôrségi vizsgálatok jogalapjaként a rendôrségrôl szóló 1994. évi XXXIV. tv. (a továbbiakban: Rtv.) 80. § (1) bekezdését, 84. § o.) pontját és a 90. § b) pontját jelölte meg.

Az Rtv. 80. §-a szerint:

"(1) A rendôrségi adatot kezelô szerv - a büntetett elôéletre vonatkozó, valamint a külön törvényben szabályozott államigazgatási feladatköréhez kapcsolódóan az ott meghatározott adatok kivételével - különleges adatot kizárólag a 84. § i)-n) pontjában felsorolt bûncselekmények elkövetésével gyanúsított személy esetében kezelhet.

(2) A különleges adat csak a konkrét cselekménnyel közvetlenül összefüggôen kezelhetô."

Az Rtv. e §-ához fûzött indokolás értelmében: "A különleges adat kezelését a Törvény szigorú feltételhez köti. A büntetett elôéletre vonatkozó adatok kivételével az ilyen adatok kezelése csak konkrét egyedi ügyben lehetséges".

A 84. § j) pont 5. alpontjában az szerepel, hogy a rendôrség a törvényben meghatározott bûnüldözési feladatainak ellátása érdekében kezelheti, illetve az adatkezelésre feljogosított más szervek nyilvántartásából átveheti - súlyos bûncselekmény esetén - a kábítószerrel vagy kábítószernek minôsülô anyaggal kapcsolatos, a bûncselekmény elkövetésével gyanúsított személyek, cselekményeik, kapcsolataik adatait, kriminalisztikai szempontból fontos jellemzôit 20 évig, vagy a nemzetközi kötelezettségvállalásban meghatározott ideig.

Az Rtv. 90. § -a (Államigazgatási adatkezelés) szerint: "A Rendôrség az államigazgatási és rendészeti, illetve szabálysértési eljárással kapcsolatos feladatainak ellátása érdekében kezelheti: ... b) ...a kábítószer, a pszichotrop anyag ... gyártására, kereskedelmére, az ország területére történô behozatalára, kivitelére, átszállítására, megszerzésére, felhasználására, tárolására, szállítására vonatkozó engedéllyel rendelkezôk adatait ... a határozatban szereplô jogosultság megszûnésétôl számított 10 évig".

Ez a rendelkezés azonban nem szolgálhat jogalapként ahhoz, hogy a rendôrség munkatársai a drogambulancián a betegek adatait tartalmazó nyilvántartásba betekinthessenek, a betegek adatait megismerjék. Az Rtv. határozottan elkülöníti egymástól a rendôrség államigazgatási tevékenységét a bûnüldözéstôl és a bûnmegelôzéstôl. Az egészségi állapotra vonatkozó adat a személyes adatok védelmérôl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 2. § 2/b) pontja szerint különleges adatnak minôsül, így az Rtv. idézett 90. §-át csak a 80. §-al összhangban lehet értelmezni és alkalmazni (a 80. § az Rtv. VIII. fejezetében, mely a rendôrség adatkezelését tartalmazza, az "Általános rendelkezések" közt kapott helyet, mely tehát a fejezet további részében szereplô mindkét nagy adatkezelési rendszerre vonatkozik: Bûnüldözési adatkezelés [84-89. §], továbbá Államigazgatási adatkezelés [90-91. §] ).

A felhasználás, illetve a gyógyszert felíró orvosok ellenôrzése azonban nem sértheti a kezelésre önként jelentkezett és ott megjelent betegek személyiségi jogait. Az a tény, hogy a jegyzôkönyv tanúsága szerint az ORFK munkatársai "nem rögzítették" (értsd.: írásban) a betegek adatait a fôorvos jelenlétében, még nem zárja ki az adatfelvétel (egyéb) lehetôségét.

Dr. Túrós András levele szerint: "Megjegyezzük, hogy az adatokba való betekintés és az adatkezelés két különbözô fogalom". Ez a felfogás téves jogértelmezésen alapul, ugyanis az Adatvédelmi törvény 2. §-a szerint a betekintés is adatfelvételnek, adatkezelésnek minôsül.

Ha az esetleges hamis vények felbukkanásakor az orvost ellenôrzi a rendôrség, az ilyen vizsgálat során a betegek különleges adataiba nem tekinthetnek be, különösen nem minden beteg adataiba.

Az Rtv. 80. §-a szerint a rendôrség a drogbeteg adatait csak akkor kezelheti, veheti fel, ha a beteget valamilyen meghatározott bûncselekmény elkövetésével gyanúsítja.

Az Rtv. nem teszi lehetôvé azt, hogy a kábítószer-bûnözés elleni rendôri tevékenység során a bûncselekmény elkövetésével nem gyanúsított betegek adatait a rendôrség megismerje, kezelje.

Az Adatvédelmi törvény 3. §-a szerint:

"(1) Személyes adat akkor kezelhetô, ha

a) ahhoz az érintett hozzájárul, vagy

b) azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete elrendeli.

(2) Különleges adat akkor kezelhetô, ha

a) az adatkezeléshez az érintett írásban hozzájárul, vagy

b) a 2. § 2. a) pontjában foglalt adatok esetében, az nemzetközi egyezmé- nyen alapul, vagy Alkotmányban biztosított alapvetô jog érvényesítése, továbbá a nemzetbiztonság, a bûnmegelôzés vagy a bûnüldözés érdekében törvény elrendeli;

c) egyéb esetekben azt törvény elrendeli."

A Társaság által kifogásolt ORFK Közbiztonsági helyettesének 1994. november 30-án kelt 26/1994. sz. Intézkedése "a kábítószer-bûnözés elleni rendôri közbiztonsági tevékenység során végrehajtandó feladatokról" nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely megengedné, hogy a rendôrség munkatársai az Rtv. rendelkezéseivel ellentétben a betegek különleges adataihoz hozzájuthatnának.

Mindezek után megállapítható, hogy az ORFK munkatársai jogellenesen tekintettek be a betegek személyes adataiba 1995. október 17-én helyszíni ellenôrzésük során.

III.

Az üggyel kapcsolatban az alábbi ajánlást teszem:

• A kábítószer-függôk gyógykezelésére szakosodott intézményekben fokozott körültekintéssel kell óvni a betegek személyes adatait.
• Az adathordozó eszközök által történô adattovábbítással azonos jogi megítélés alá esik minden olyan eset, melyben valamely hatóság képviselôi vagy harmadik személyek az egészségügyi intézmény birtokában lévô személyes adatokat tartalmazó nyilvántartásokba betekintenek, még akkor is, ha jegyzeteket nem készítenek.
• A pszichotrop anyagok felhasználásának rendôri ellenôrzése a felhasználó intézményekre, annak munkatársaira, nem pedig az ott ápolt személyekre terjedhet ki.
• A rendôrség törvényi felhatalmazás hiányában drogbetegek adatait nem kezelheti, különleges adatot ebben a körben csak bûncselekmény elkövetésével gyanúsított személyrôl és csak a cselekményével közvetlen összefüggésben tarthat nyilván.

Budapest, 1996. április 29.

(172/A/1996)