Az indítványozó 2000. március 29-én kelt beadványában arról tájékoztatott, hogy a Magyar Honvédség parancsnokának titkos parancsára valamennyi katonai alakulatnak listát kellett készítenie azokról a ma is szolgálati viszonyban lévő személyekről, akik 1990 előtt a pártállami időszakban a honvédségnél politikai helyettesként, párttitkárként, illetve a magasabb katonai szervezeteknél függetlenített politikai munkásként szolgáltak.

Az indítvány benyújtásakor az üggyel kapcsolatban a Pesti Központi Kerületi Bíróságon a honvédelmi miniszternek a Népszava című napilap szerkesztőségével szemben indított sajtó-helyreigazítási keresete alapján eljárás volt folyamatban, amely az adatvédelmi biztos hatáskörét nem érintette, mivel annak tárgya az adatkezelés ténye és az azzal kapcsolatos nyilatkozatok valóságtartalma, nem pedig az adatkezelés jogszerűsége volt.

2000. április 4-én a honvédelmi miniszterhez azt a kérdést intéztem, hogy az ő utasítására adott-e ki parancsot a névsorok összeállítására a honvédség parancsnoka. Megkeresésemre csak az újbóli felszólítást követően, június 14-én érkezett válasz. A miniszter a késedelem okaként ügyviteli hibákra hivatkozott. Válaszában azt a tájékoztatást nyújtotta, hogy „a Magyar Honvédség parancsnoka, vezérkari főnök nem adott ki és nem kapott titkos parancsot az 1990 előtti politikai szerepvállalásra vonatkozó adatgyűjtésre”.

Amint arról a sajtó is beszámolt, hasonló tartalommal nyilatkozott a miniszter a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 2000. május 25-én személyes meghallgatása során, amikor a következőket mondta: „Én ugyanis nem adtam semmiféle utasítást ebben az ügyben a Vezérkar részére”. A miniszter tudomása szerint „a tárca közigazgatási államtitkára részéről volt egy gyors felmérés vagy inkább információkérés arról, hogy mindenkinek van-e szakmai végzettsége azok közül, akik korábban politikai tisztek voltak”.

A bíróság 2000. június 5-én kelt ítéletében megállapította, hogy a Honvédelmi Minisztérium személyi (személyzeti) ügyekkel foglalkozó osztálya – nem a miniszter utasítására – a bíróság által részleteiben nem ismert döntési mechanizmus végén 2000 tavaszán utasítást adott az adatgyűjtésre.

A bírósági eljárásban tanúként meghallgatott Sásik László ezredes és Péter László ezredes ellen Fodor Lajos vezérezredes, vezérkari főnök szolgálati titoksértés vétségének és jelentéstételi kötelezettség megszegése vétségének gyanúja miatt feljelentést tett. A nyomozást a Budapesti Katonai Főügyészség 2000. július 5-én kelt határozatában megtagadta, mert a feljelentett cselekmények nem bűncselekmények, a tanúvallomás során a meghallgatottak nem hoztak nyilvánosságra olyan adatokat, amelyeket a honvédelmi vonatkozású szolgálati titokkört meghatározó 11/1995. (XI. 14.) HM rendelet alapján szolgálati titokká lehetett volna minősíteni, és olyat sem, amelyet szolgálati titokká minősítettek volna. Jelentéstételi kötelezettség megszegésének vétségét pedig azért nem követték el, mert a polgári perben való tanúvallomás-tételi kötelezettség teljesítése nem minősül fontos szolgálati ügynek, a vallomásukban pedig nem számoltak be olyasmiről, amivel kapcsolatban az illetékes elöljárónak a szolgálati feladatok meghatározásánál intézkednie kellett volna. A nyomozás megtagadása következtében az adatvédelmi biztosi vizsgálatnak a szolgálati titokká minősítés kérdésére nem kellett kiterjednie.

Az ügyben megkerestem Fodor Lajos vezérezredest, a MH parancsnokát, vezérkari főnököt. Arra kértem, tájékoztasson a listakészítéssel kapcsolatos általa kapott és általa kiadott utasításokról és a vizsgálat céljáról és eredményéről. Válaszában azt közölte, hogy a vizsgálat célja a MH stratégiai felülvizsgálatának, korszerűsítésének, egy modernebb, létszámában is kisebb, mobilabb és jobban finanszírozható, hadrafoghatóbb haderő kialakításának előkészítése volt. Az előkészítő munka során utasítást kapott a minisztertől, hogy a személyügyi szervekkel vizsgáltassa meg azt, hogy azok a jelenleg aktív vagy szolgálatot teljesítő tábornokok és tisztek, akik 1990 előtt politikai tiszti vagy MSZMP-pártfunkciót töltöttek be, rendelkeznek-e azokkal a katonai szakmai végzettséggel, amelyeket jelenlegi beosztásukhoz a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) meghatároz. Tájékoztatása szerint a Hszt. lehetőséget ad arra, hogy a személyi adatgyűjtők alapján bármilyen névjegyzéket készítsenek. Megjegyezte, hogy a vizsgálat megállapítása szerint jelenleg a Magyar Honvédségnél nincs olyan tiszt a fent említett körben, aki nem rendelkezik a beosztásához szükséges végzettséggel.

Megkeresést intéztem továbbá egyes, az ügyben érintett, a bíróság eljárása során is meghallgatott tisztekhez, akik parancsot kaphattak a listakészítésre. Kérésemnek eleget téve rendelkezésemre bocsátották az általuk készített listákat. Ezeken szerepel „pártcsoportbizalmi”, „pártbizottsági tag”, „KISZ-bizottsági titkár”, „politikai helyettes” megjelölés is. Szerintük ezen adatok azért szerepelhetnek a listákon, mert a korábbi, de az újakra még ki nem cserélt személyi adatlapon ezek fel voltak tüntetve. A listákon szakmai végzettségre, valamint szakmai előmenetelre utaló adatok nem olvashatók. Beszámoltak arról is, hogy a listakészítést követően többek szolgálati viszonyát megszüntették.

Egyikük elmondása szerint a listakészítésről szóló parancs kezdeményezése a minisztériumból – a minisztertől vagy a közigazgatási államtitkártól – származik. Ezt arra alapozta, hogy nemcsak a vezérkar irányítása alá tartozó egységeknél kellett listát készíteni, hanem a Honvédelmi Minisztérium közvetlen irányítása alá tartozó intézményeknél is. Egy másik tiszt tájékoztatása szerint a „politikai munkás” kifejezés jelölhetett olyan beosztást (például táncegyüttes vagy zenekar vezetőjét) is, amely nem politikai jellegű volt.

Megkerestem végül Wachsler Tamást, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkárát is azzal, hogy küldje meg részemre azt az utasítást, amelyre a miniszter 2000. május 25-i bírósági meghallgatásán utalt, illetve az elkészített felmérés eredményeit, valamint a haderőreformmal összefüggésben álló létszámcsökkentéssel kapcsolatban általa esetlegesen kért más személyügyi anyagokat is. A közigazgatási államtitkár a 2000. július 7-én kelt levelemre szeptember elejéig nem válaszolt. A választ sürgetésre végül szeptember 7-én kaptam meg, amelyben az államtitkár úr tájékoztatott, hogy nem áll rendelkezésére az általam kért utasítás, nem is ismer ilyen írott utasítást, és nem ismer írásos anyagot a felmérés eredményeiről.

Tekintettel arra, hogy a megkérdezett honvédelmi vezetők egymással ellentétes tartalmú nyilatkozatokat tettek, illetve nem tettek maradéktalanul eleget válaszadási kötelezettségüknek, nem áll módomban megállapítani azt, hogy kinek az utasítására készültek a vizsgálat tárgyát képező listák. Azok létezése azonban bebizonyosodott: a bíróság megállapította, hogy készültek ilyen listák, illetőleg azok egy részét rendelkezésemre is bocsátották. Mindezek következtében az adatvédelmi biztosi vizsgálat megállapításai csak az említett adatok honvédelmi szerveknél való kezelésére, illetőleg az adatgyűjtés jogszerűségére szorítkozhatnak.

Az állami személyzeti munkáról szóló 1001/1987. (I. 15.) MT határozat – amelyet az 1. b) pontja szerint (meghatározott eltérésekkel) a fegyveres erőkre és testületekre is alkalmazni kellett – alapján az érintettekről „személyi adatlapot” kellett vezetni, amelyet a határozat 2. számú melléklete határozott meg. Ez tartalmazott többek között párt- és tömegszervezeti iskolai végzettségre, a munkakörre előírt politikai végzettségre, politikai jellegű, oklevelet adó tanfolyami oktatásra, párt- és társadalmi tevékenységre, házastárs párttagságára vonatkozó rovatokat. A 22/1990. (II. 2.) MT rendelet
2. §-a szerint a személyi adatlapról törölni kellett – egyebek mellett – ezeket a rovatokat is. A rendelet végrehajtásáról – 3. §-a szerint – 1990. február 28-ig kellett gondoskodni.

A 103/1992. (VI. 26.) Korm. rendelet 1. § I/17. pontja 1992. július 1-jén hatályon kívül helyezte mind az MT határozatot, mind az azt módosító MT rendeletet is, ez azonban nem változtatott azon a tényen, hogy 1990. február 28-ig a megjelölt adatokat törölni kellett.

Jelenleg a Hszt. 7. sz. melléklete határozza meg a személyügyi nyilvántartás adatkörét. Ez tartalmaz olyan rovatokat, amelyek alapján a nyilvántartásban szerepelhetnek bizonyos vitatott adatok, ilyenek a legmagasabb iskolai végzettségre, az iskolarendszeren kívüli oktatás keretében szerzett képesítésekre, valamint a korábbi munkahelyre és munkakörre vonatkozó rovatok. A „pártpolitikai munkás”, „politikai főinstruktor” megjelölések ma a korábbi beosztások rovatában, a politikai jellegű végzettség pedig az iskolai végzettségek, egyéb képesítések elnevezésű rovatokban jogszerűen tüntethetők fel. Ezen adatok tekintetében a két nyilvántartás (az 1001/1987. MT határozat és a Hszt. szerinti) között a legfontosabb eltérés abban áll, hogy a korábbi személyi adatlapon a politikai tevékenységre, a pártiskolai végzettségre stb. vonatkozó rovatok is szerepeltek, míg az újon ugyanezen adatok más nyilvántartási szempontok, más rovatok keretén belül tarthatók nyilván.

A Hszt. 337. §-a szerint az új személyügyi nyilvántartásra 1997. szeptember 1-jéig kellett volna áttérni. A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú tagjainak személyügyi nyilvántartásáról szóló 15/1997.
(VII. 15.) HM rendelet 8. § (5) bekezdése szerint a régi személyügyi iratokat – amelyekről a politikai tevékenységre vonatkozó adatokat 1990. február 28-ig már egyébként is törölni kellett volna – 1998. július 23-ig ki kellett volna cserélni az újakra, a lecserélt nyilvántartási iratokat pedig meg kellett volna semmisíteni. Mindezek alapján megállapítható, hogy a pártpolitikai munkás, politikai főinstruktor és más, politikai jelleggel bíró beosztásokat nem a törvény által előírt struktúrában – nem a megfelelő rovatokban –, a politikai tevékenységre vonatkozó adatokat (például pártbizottsági tag, pártcsoportbizalmi) pedig törvénysértően, megfelelő törvényi felhatalmazás nélkül tartják nyilván.

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 5. §-ában meghatározott célhoz kötöttség elve szerint személyes adatot kezelni csak meghatározott célból lehet, csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig. Hasonlóan rendelkezik a Hszt. is, amelynek 201. § (3) bekezdése szerint a személyügyi nyilvántartásokból a személyügyi központi nyilvántartásnak való folyamatos adatszolgáltatáson túl csak törvényben meghatározott szervek részére, a meghatározott céllal és adattartalommal szolgáltathatók adatok. Mindezek alapján az adatkezelés jogszerűségének megítélésénél elsőrendű kérdés, hogy az alkalmas-e céljának elérésére.

A megkérdezettek – amennyiben elismerték az adatgyűjtés tényét – az adatgyűjtés céljaként annak megállapítását jelölték meg, hogy minden tisztnek megvan-e a jelenlegi beosztásához szükséges szakmai végzettsége.
Az adatgyűjtés végső célja egy modernebb, létszámában kisebb, hadrafoghatóbb haderő kialakítása volt.

Az adatvédelmi biztosi vizsgálat megállapította, hogy az adatgyűjtés a megjelölt cél eléréséhez nem elengedhetetlen, arra nem is alkalmas, mégpedig két okból kifolyólag:

Az adatgyűjtés kizárólag olyan személyekre korlátozódott, akik – ahogy azt a vezérkari főnök írja – „1990 előtt politikai tiszti vagy MSZMP pártfunkciót töltöttek be”, illetve – a honvédelmi miniszter megfogalmazásában – „akik korábban politikai tisztek voltak”. A végzettség megléte szempontjából azonban irreleváns az érintettek politikai múltja, párttal való kapcsolata. A fent leírt célt csak teljes körű, tehát valamennyi tisztre kiterjedő adatgyűjtés szolgálta volna, ennek eredménye mutatta volna meg azt, hogy valóban mindenkinek megvan-e a szükséges végzettsége.

A rendelkezésemre álló listák nem tartalmaznak információt arra vonatkozólag, hogy az azon szereplő korábbi politikai tisztek vagy korábban pártpolitikai tevékenységet folytató személyek milyen szakmai végzettséggel rendelkeznek. Ennek következtében a listák teljességgel alkalmatlanok a megjelölt cél elérésére, akár egyetlen személy szükséges szakmai végzettsége meglétének megállapítására is.

Mindezekre tekintettel az adatgyűjtés azon túl, hogy jogellenesen létező adatbázison alapult, a megjelölt cél elérésére alkalmatlan, ezért jogsértő.

Mindezek, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 21. § (1) bekezdése és a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 23. § (2) bekezdése alapján a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai személyes adatai védelméhez való jogának érvényesülése érdekében az alábbi ajánlást teszem:

l  A Magyar Honvédség irányítói szerezzenek érvényt a törvényi szabályozásnak, amely szerint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak személyügyi nyilvántartása csak a Hszt.-ben meghatározott adatkörbe tartozó adatokat tartalmazhatja.

l  A Hszt. 337. §-ának megfelelően az új személyügyi nyilvántartásra át kell térni, ennek keretén belül a régi személyügyi adatlapokat ki kell cserélni az újakra.

l  A személyügyi nyilvántartásból csak törvényes célból, a törvény szerint nyilvántartott adatok körében lehet adatgyűjtést végezni.

l  A törvénytelen adatgyűjtés eredményeként létrejött listákat – az érintettek tájékoztatásával egyidejűleg – meg kell semmisíteni.

Budapest, 2000. szeptember 14.

Dr. Majtényi László

(226/A/2000)