A választási eljárással kapcsolatos ajánlás
2003.08.07. 21:37
Az országgyűlési és a helyhatósági képviselőjelölt-ajánlással és a választási kampánnyal kapcsolatos adatvédelmi biztosi
ajánlás
Az első szabad választások óta az adatvédelem nagy kihívása a választásokkal összefüggő adatvédelmi garanciák hiánya.
A demokratikus és törvényes választások a Magyar Köztársaságban a jogállamiság alapját jelentik. Ennek fontos eleme a választással összefüggő adatkezelési szabályok rendezettsége. Hazai és külföldi tapasztalat, hogy a politikai hatalomért versengő pártok a választópolgárok meggyőzése és szavazatának megszerzése érdekében minden korábbinál erőteljesebben igyekeznek a választópolgár közelébe férkőzni.
A választás az állampolgárok politikai állásfoglalása. A politikai véleményre és a pártállásra vonatkozó adatok, mint különleges adatok a törvény fokozott védelme alatt állnak. Az adatvédelmi biztos fokozott felelősséggel viseltetik azon polgárok iránt, akik Alkotmányban biztosított választójogukkal élve ajánlószelvény útján kifejezik politikai véleményüket és pártszimpátiájukat, illetve akik a politikai kampány során akaratuk ellenére vannak kitéve rendszeres inzultusnak, mert kampánylevelek, telefonos és más modern telekommunikációs üzenetek révén zaklatják őket.
Az adatvédelmi biztos intézményének felállítása óta Magyarországon kétszer tartottak általános országgyűlési és önkormányzati választásokat. 1998-ban is és még inkább 2002-ben, jelentős számban fordultak a választópolgárok hivatalomhoz a választásokkal összefüggő panaszaikkal. Az ajánlószelvények által keletkezett rendszeres adatvédelmi kifogások 2002-re kiegészültek a modern hírközlési eszközökkel folytatott politikai kampány elleni panaszokkal.
Hivatali időm első jelentős ügycsoportja is a választási kampányhoz kapcsolódó adatkezelésekkel függött össze. Tájékoztatást adtam ki az országgyűlési képviselők választásával összefüggő adatkezelések egyes kérdéseiről (2002. január 24.); az MSZP adatkezelésével kapcsolatos vizsgálat lezárásáról (2002. március 25.), amely érintette a telefonkönyvek adatainak felhasználását a kampány során; továbbá közleményt bocsátottam ki az e-mail útján küldött kéretlen politikai reklámokról (2002. április 28.).
Az eddigi választások során szerzett tapasztalatok nyilvánvalóvá tették, hogy a hatályos jogszabályok egyes rendelkezései, azok alkalmazásának gyakorlata veszélyeztetik az információs önrendelkezési jogot. Más esetekben a jogi szabályozás hiánya vet fel a személyes adatok – illetve tágabban a magánszféra – védelmével kapcsolatos alkotmányos aggályokat.
I.
A választásokkal kapcsolatos adatvédelmi kérdések
-
A választásokkal kapcsolatos beadványok két alapvető csoportba sorolhatók:
-
az ajánlás hatályos rendjével, az ajánlószelvényeken szereplő személyes, illetve különleges adatok kezelésével kapcsolatos adatvédelmi kérdések;
-
a politikai élet szereplőinek azon törekvése, hogy a választópolgárokkal – különböző eszközökkel, módon és ideig – kapcsolatot létesítsenek és tartsanak fenn, illetve üzeneteiket a választási kampány során és azon kívül is eljuttassák hozzájuk.
-
A sajtó részletesen beszámolt arról, hogy az ajánlás időszakában:
-
Budapest egyik kerületében postaládákba kézbesített ajánlószelvényeket és értesítőket loptak el;
-
az egyik budapesti önkormányzatnál urnába lehetett bedobni az ajánlószelvényeket (holott az ajánlószelvényeken szereplő adatok ilyen módon történő kezelésére nincs törvényi felhatalmazás);
-
egy vidéki választókerületben a jelölt nyilvántartásból való törlését eredményezte, hogy több, ugyanazon személytől származónak minősülő (és így érvénytelen) ajánlószelvénnyel különböző jelölteket támogattak.
Szintén az ajánlószelvényekkel kapcsolatos adatkezelést érinti, hogy – törvényi kötelezettségük ellenére – a jelölő szervezetek, illetve a jelöltek egy kivételével nem jelentették be az adatvédelmi biztosnak, hogy különleges adatokat kívánnak kezelni.
-
A választási kampány időszakában, illetve közvetlenül azután számos panasz érkezett hivatalomhoz, amelyekben a polgárok kifogásolták: különböző pártoktól, illetve egyéni választókerületi jelöltektől annak ellenére kaptak névre szólóan megcímzett kampányleveleket, hogy – élve a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Nytv.) nyújtotta lehetőséggel – személyes adataik kiadását korlátozó, illetve tiltó nyilatkozatot (a továbbiakban: korlátozó nyilatkozat) tettek.
Több tucat beadvány alapján külön vizsgálatot folytattam a telefonkönyvek adatainak felhasználásával kézbesített névre szólóan megcímzett kampányanyagokkal kapcsolatban.
Már az 1998. évi választások során is aggályokat vetett fel hangbemondásos üzenetek továbbítása az előfizetők vezetékes telefonjára, amihez 2002-ben további új kommunikációs eszközök (SMS, e-mail) felhasználása társult. Számos panasz érkezett hivatalomhoz amiatt, mert az érintettek ismeretlenektől választási kampány célját szolgáló e-maileket kaptak.
Egy országgyűlési képviselőjelölt abban kérte állásfoglalásomat, hogy lehetséges-e az őt jelölő párt tagsága, szimpatizánsai, illetve ezek ismerősei részére SMS-ben választási kampánynak minősülő üzenetet továbbítani.
II.
Az ajánlás hatályos rendjével, az ajánlószelvényeken szereplő személyes, illetve különleges adatok kezelésével kapcsolatos adatvédelmi kérdések
-
Az ajánlószelvény jelen formájában adatvédelmi szempontból aggályos.
Az ajánlás intézménye azt a célt szolgálja, hogy pártok és egyes képviselőjelöltek társadalmi támogatottságát előzetesen fel lehessen mérni és csak olyan jelöltek induljanak az országgyűlési és helyi választásokon, akik jelentős vagy legalábbis viszonylag nagy társadalmi támogatottsággal rendelkeznek.
Az ajánlás intézményét az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény vezette be (a továbbiakban: Vjt.), melyet később több ponton módosított a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.). Az ajánlószelvény intézménye azt a célt szolgálja, hogy legalább hétszázötven választópolgár hitelesített ajánlásával támogassa az egyéni választókerületben indult jelöltet [(Vjt. 5. (2) bekezdés], illetve, hogy csak azon pártok állíthassanak területi listát, amelyik meghatározott számú egyéni választókerületben jelöltet tudtak állítani [(Vjt. 5. (3) bekezdés].
Az ajánlószelvény intézménye személyes adatok, ráadásul politikai meggyőződésre vonatkozó különleges adatok tömeges kezelésével jár. Adatvédelmi szempontból teljesen indokolatlan olyan jelölési rendszer alkalmazása, amely személyes adatok ilyen nagyságrendű kezelését igényli, ha az alkotmányos cél elérésére – pártok jelöltállításának szabályozására – van olyan megoldás is, amely egyáltalán nem jár személyes adatok kezelésével és így nem kell korlátozni a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényben (a továbbiakban: Avtv.) garantált személyes adatok védelméhez fűződő jogot. Számos olyan külföldi megoldás alakult ki, amely nem jár személyes adatok kezelésével. Ilyen elsősorban az úgynevezett kauciós rendszer, illetve – a kedvezményezett jelölő szervezetek tekintetében – a korábbi választáson a szavazatok bizonyos mértékét elért jelölő szervezetek mentesítése az ajánlások gyűjtése alól.
Az ajánlószelvény intézménye iránti állampolgári bizalmatlanság lemérhető a hivatalomhoz érkező jelentős számú panaszból. A bizalmatlanság feltehetően abból adódik, hogy az ajánlószelvényen több olyan személyes adatot kezelnek együttesen, amelyek külön-külön is alkalmasak természetes személyek azonosítására. Ez az Alkotmánybíróságnak „az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatáról” hozott 2/1990. (II. 18.) AB határozata értelmében nem alkotmányellenes, azonban felveti azt az igényt, hogy a jogalkotó olyan jelölési megoldást dolgozzon ki, amely az adatvédelmi követelményeknek hathatósabban megfelel.
-
Az ajánlás jelenlegi rendje sem az Avtv. idézett szabályainak, sem az Alkotmánybíróság említett határozatából fakadó követelményeknek nem felel meg, így a jogszabályi környezet és a kialakult gyakorlat nem tudja biztosítani a személyes adatok védelméhez való jog érvényesülését.
-
A Ve. 47. §-a értelmében az ajánlás az ajánlószelvénynek a jelölt, illetve a jelölő szervezet képviselője részére történő átadását jelenti.
-
Az ajánlószelvény gyűjtésének meg kell felelnie az Avtv. 6. §-ában írt követelménynek is, vagyis az érintettel az adat felvétele előtt közölni kell, hogy az adatszolgáltatás önkéntes vagy kötelező. Az érintettet tájékoztatni kell az adatkezelés céljáról és arról, hogy az adatokat kik fogják kezelni, illetve feldolgozni. Az érintett csakis ennek tudatában adhatja tájékozott beleegyezését adatai jelölő szervezet általi kezeléséhez.
- Az Avtv. 6. §-a értelmében a tájékoztatásnak ki kell terjednie annak az adatkezelőnek a megnevezésére is, akinek a képviseletében eljáró személy az ajánlószelvényeket gyűjti. A jelölő szervezet tehát az ajánlószelvényen szereplő személyes és különleges adatok tekintetében adatkezelőnek minősül. A választásokon jelöltet állító jelölő szervezetek (Ve. 149. § g) pont) jogi személyek, amelynek a képviseletére a jelölő szervezet bíróságnál nyilvántartásba vett törvényes képviselője jogosult, illetve az, akinek a törvényes képviselő szabályszerű meghatalmazást adott. E személy az Avtv. 2. § 7. b) pontja alapján adatfeldolgozónak minősül.
Ajánlást csak a jelölttől, illetve a jelölő szervezettől származó meghatalmazással rendelkező személy gyűjthet, az adatkezelőnek minősülő jelöltnek és jelölő szervezetnek ezekért az adatfeldolgozó személyekért felelősséget kell vállalniuk.
-
Az ajánlások ellenőrzésének eljárási szabályai nem kívánják meg annak egyértelmű igazolását, illetve az ajánlószelvény jelenlegi formájában nem alkalmas annak bizonyítására, hogy az ajánlást tényleg az a választópolgár tette-e meg, akinek a Ve. 47. § (2) bekezdése szerinti adatai az ajánlószelvényen szerepelnek. Az aláírások hitelességének ellenőrzésére vonatkozó szabályt a Ve. hatályon kívül helyezte.
-
A Ve. szabályai jogi kötelezettséget rónak a jelölő szervezetekre a be nem nyújtott ajánlószelvények megsemmisítésére, illetve megtiltják másolat készítését az ajánlószelvényekről, de ezen szabályok gyakorlati érvényesülése ellenőrizhetetlen.
-
Az ajánlószelvényekkel egyidejűleg eljuttatott értesítő mindazokat az adatokat tartalmazza, amelyek az ajánlószelvény kitöltéséhez (és így formailag érvényes ajánlás megtételéhez) szükségesek. Az ajánlószelvényt és az értesítőt együtt tartalmazó boríték, illetve akár csak az értesítő illetéktelen kezekbe kerülése az ajánlással való visszaélés lehetőségét nagyban megkönnyíti. Az ilyen visszaélések lehetőségét csökkenthetné, ha a választópolgár személyi azonosítóját az értesítő nem tartalmazná, hanem azt más módon juttatnák el a választópolgárokhoz. Az új típusú személyazonosító igazolványokra és lakcímigazolványokra való általános áttérés pedig feleslegessé tenné a személyi azonosító választások előtti kötelező közlését is.
A fenti adatvédelmi aggályokra való tekintettel az ajánlószelvényekre vonatkozó hatályos szabályozás felülvizsgálatra szorul.
Az ajánlás rendszerének adatkezeléssel nem járó, az ajánlószelvény intézményét mellőző szabályozási lehetőségre utalt az Alkotmánybíróság „az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatáról” hozott 2/1990. (II. 18.) AB határozatában.
Az ajánlószelvény intézményének fenntartása esetén garanciális szabályokkal kell megakadályozni a személyes, illetve a különleges adatokkal való visszaélés lehetőségét. Ilyen garanciális rendelkezés lehet például olyan rendszer kialakítása, amely elsősorban a választópolgár aktivitására épül, illetve ha az ajánlás olyan körülmények között történik, amikor az ajánlószelvényt átadó választópolgár és az ajánlások ellenőrzésére jogosult választási szerv közé nem iktatódik be más szervezet. Ilyen megoldást korábban a magyar jog is ismert.
III.
A politikai élet szereplőinek és a választópolgárok kapcsolatának kérdése
Az Alkotmány 3. §-ának (2) bekezdése értelmében „a pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában”. A politikai pártok alkotmányos rendeltetése, hogy sajátos közvetítő szerepet töltsenek be a társadalom és az állam között. Méltányolható törekvésük tehát, hogy e funkciójuk teljesítése érdekében a választópolgárokkal a választási kampány időszakában, valamint azon kívül is kapcsolatba kerülhessenek, illetve kapcsolatot tarthassanak fenn. Ugyanakkor azonban a pártok e tevékenysége sem sértheti a választópolgárok személyes adatok védelméhez fűződő jogait, illetve tágabban a magánszféra tiszteletben tartásához fűződő jogait.
Méltányolható az állampolgárok azon igénye, hogy a magánéletüktől távol tartsák a kampány keretében és azon kívül is a politikai reklámanyagok bármilyen formában történő kéretlen terjesztését.
A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán a választójogi törvény a pártokat megillető jogokat az egyesülési jog alapján létrejött társadalmi szervezetek, illetve – korlátozott mértékben – a közhasznú szervezetek számára is biztosítja. E tekintetben a politikai pártokkal kapcsolatos megállapítások rájuk is érvényesek.
A politikai pártok üzeneteiket sokféle módon juttathatják el a választókhoz, amelyeknek a megítélése attól is függ, hogy ezek a módok igénylik-e vagy sem személyes adatok kezelését, illetve az üzenetek eljuttatásához a pártok milyen eszközöket vesznek igénybe. A magyar jogalkotás ezekre a különbségekre még alig reagál, és a meglévő jogi szabályozással szemben is számos kritika fogalmazható meg.
-
Az Nytv. 20. §-a értelmében a polgár név- és lakcímadatáról – függetlenül attól, hogy élt-e adatai letiltásának jogával – más polgárnak, jogi személynek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetnek adatszolgáltatás akkor teljesíthető, ha azt törvény előírja.
-
A Ve. 45. §-a – amely lehetővé teszi, hogy pártok a személyiadat- és lakcímnyilvántartás központi hivatalától a névjegyzékben szereplő választópolgárok családi és utónevét, valamint lakcímének átadását igényeljék – az említett törvényhelynek megfelelően szabályokat tartalmaz. A letiltó nyilatkozatnak ugyanis – a hatályos jogszabályok szerint – csak az Nytv. 19. §-a tekintetében van jelentősége, vagyis akkor, ha a név- és lakcímadatok szolgáltatását valamely polgár, illetve jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében; tudományos kutatás céljából; közvélemény-kutatás és piackutatás megkezdéséhez szükséges minta, valamint közvetlen üzletszerzés (direkt marketing) célját szolgáló lista összeállításához kéri. A Ve. 45. §-ában írt adatszolgáltatás nem tartozik ebbe a körbe.Indokolatlan, hogy a választási kampány esetén nem jár ugyanaz a védelem, amit a polgárok a közvetlen üzletszerzést végző szervezetek tevékenységével szemben élvezhetnek.Jelenleg sincs technikai akadálya annak, hogy a letiltó nyilatkozatot tett polgárokat is kiszűrjék az adatszolgáltatás során.
-
Az a) pontban említett követelményeket a Ve. 45. §-ának (2) bekezdésében szabályozott esetben is érvényesíteni kell, azaz a közszemlére tett névjegyzéknek a jelölő szervezet rendelkezésére bocsátott másolati példánya sem tartalmazhatja azokat a választópolgárokat, akik korlátozó nyilatkozatot tettek. A jogalkotó feladata annak eldöntése, hogy – mérlegelve a technikai lehetőségeket – hogyan szerez érvényt ennek a követelménynek.
-
A Ve. 45. §-ának (4) bekezdése azzal, hogy a helyi választási iroda vezetőjén, illetve a személyiadat- és lakcímnyilvántartás központi hivatalán kívül csak más állami vagy önkormányzati szervnek tiltja, hogy saját nyilvántartásaiból személyes adatot szolgáltathassanak ki, lehetőséget ad olyan értelmezésre, amely szerint nem állami, illetve nem önkormányzati szerv nyilvántartásából személyes adatok igényelhetők. A Ve. 45. §-a (4) bekezdésének megfelelő módosításával ezt az értelmezési lehetőséget ki kell zárni.
-
A telekommunikációs eszközök igénybevételével zajló választási kampány jogilag jelentős részben rendezetlen.
- A hírközlésről szóló 2001. évi XL törvény (a továbbiakban: Htv.) 64. §-a az emberi beavatkozás nélküli, automatizált hívórendszer közvetlen üzletszerzési célú alkalmazásának az előfizető előzetes hozzájárulásától függő alkalmazásáról, illetve a közvetlen üzletszerzés célját szolgáló közlemények továbbításának tilalmáról tesz említést.
Ez a szabály – hasonlóan a Htv. 62. §-ához – csak a közvetlen üzletszerzést végző szervek lehetőségét korlátozza, ezen túlmenően azonban további korlátokat nem állít fel. Így formálisan jogszerű akár pihenésre szánt időszakban küldött üzenet is, noha ennek a magánszférát sértő volta nyilvánvaló.
A nemzetközi gyakorlat e téren is kimunkálta már a legfontosabb garanciális szabályokat:
-
az emberi beavatkozás nélküli, automatizált hívórendszer alkalmazásához való hozzájárulásnak tartalmaznia kell az előre meghatározott hívási időszakot,
-
az előfizetőnek kell megadnia azt a telefonszámot, amelyen őt felhívhatják.
Biztosítani kell annak lehetőségét is, hogy az ilyen üzenetek bármikor megszakíthatóak legyenek és a megszakítást követően a telefon eredeti rendeltetésének megfelelően ismét használható legye
-
Az e-mail, illetve SMS útján küldött reklámokra vonatkozó különös szabályokat az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény tartalmazza, amelynek szabályai – eltérő rendelkezés hiányában – alkalmazhatók a választási kampány céljából küldött elektronikus levelekre, SMS-ekre is. Így a törvény 14. §-ában megfogalmazott korlátokat a választási kampány során sem lehet mellőzni.
-
A nyilvános adattárakban (pl. szakértői névjegyzék, telefonkönyv) hozzáférhető személyes adatok tömeges felhasználása – a vonatkozó szabályozástól függetlenül – a választási kampány során veszélyeztetheti a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos jog érvényesülését, ezért indokolt az ilyen adatok választási kampány céljára történő felhasználásának közvetlen szabályozása.
IV.
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 25. §-ának (1) bekezdésében és az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény 25. §-ában biztosított jogkörömben eljárva az alábbi ajánlást teszem:
-
Felkérem a belügyminisztert, kezdeményezze a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosítását annak érdekében, hogy
-
az ajánlás jelenlegi rendje helyett a személyes adatok kezelését nem igénylő ajánlási rendszer kerüljön bevezetésre, vagy a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos jogot jobban szolgáló megoldást intézményesítsen a törvény;
-
a törvény biztosítsa a személyes adataik kiadását korlátozó, illetve tiltó nyilatkozatot tett választópolgárok azon jogát, hogy adataikat ne szolgáltassák ki a választási kampány céljaira.
-
Felkérem a belügyminisztert és az igazságügyi minisztert, hogy kezdeményezze a nyilvános adattárakban hozzáférhető személyes adatok választási kampány céljára történő felhasználásának törvényi szabályozását.
-
Megfontolásra ajánlom az igazságügyi miniszternek a választási kampány időszakán kívüli „politikai marketing” átfogó törvényi szabályozását.
Budapest, 2002. június 20.
Dr. Péterfalvi Attila
(381/H/2002)
|