Az ::adatvédelmi fórum:: e témával kapcsolatos vitában további hozzászólásokat vár.

Kameraügyben a helyzet változatlan című íráshoz kapcsolódnék, azzal, hogy az ügy néhány elméleti és gyakorlati kérdésének újabb megközelítését felvázolom és magam is állást foglalok.

Az általános személyiség jogból a magyar Alkotmánybíróság a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogot, az önrendelkezés szabadságához való jogot, általános cselekvési szabadságot, avagy a magánszférához való jogot bontotta ki. A Német Szövetségi Alkotmánybíróság az általános személyiségi jogból a „Privatheit”-ra vonatkozó jogot, magánélet tiszteletben tartására vonatkozó jogot, az információs önrendelkezési jog és a saját képmáshoz való jogot vezette le. Mindkét értelmezés az (információs) önrendelkezési jogot külön jogként tételezi, az információs önrendelkezési jog elkülönül a magánszférához való jogtól és elkülönül a magánélethez való jogtól (mely utóbbiként a „privacy” kifejezés szerepel nemzetközi szerződések hivatalos magyar fordításaiban), a német jogban pedig a „Privatheit”-hoz való jogtól.

Az információs önrendelkezési jog önállóságát szem előtt tartva alkotta meg az Avtv-t, mely szerint „E törvény célja annak biztosítása, hogy - ha e törvényben meghatározott jogszabály kivételt nem tesz - személyes adatával mindenki maga rendelkezzen, és a közérdekű adatokat mindenki megismerhesse”. E rendelkezés az információs önrendelkezési jog védelméről szól csak, tehát az Avtv. kizárólag az információs önrendelkezési jogot védi, és nem védi az általános személyiségi jog más aspektusait. Ezt az értelmezést követi Harmathy Attila párhuzamos véleményében és hozzá csatlakozva Erdei Árpád az Alkotmánybíróság két évvel ezelőtti határozatában. [35/2002. (VII.19.) AB határozat]

Harmathy Attila a kamerával rögzített felvételekkel kapcsolatban kifejti, hogy a fényképek készítésénél felmerülő kérdéseknél nem az adatvédelmi törvényt kell vizsgálni, hanem „[az alkotmány] a személyiségi jog általános megfogalmazásának tekintendő emberi méltósághoz való jogról szóló 54. § (1) bekezdését kell az elbírálásnál alapul venni.” A fényképet megkülönbözteti a személyes adatoktól, utalva az Alkotmánybíróság 1202/B/1996-os határozatára és ez alapján a fényképek (hangfelvételek) készítése, tárolása esetén „sem a jóhírnévhez, sem a magánlakás sérthetetlenségéhez, sem a magántitok, sem a személyes adatok védelméhez való jogról szóló szabály nem alkalmazandó erre elsődlegesen”. Továbbá az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát veszi alapul, miszerint a Bíróság az EEJK 8. cikkéből (a magán- és családi élet, a lakás és levelezés tiszteletben tartásához való jog) nem a személyiség általános védelmét vezette le, hanem a privátszféra védelméről szóló rendelkezésnek tekinti azt, és a 8. Cikk megsértése kapcsán elé került ügyekben a fénykép és hangfelvétel készítését, nyilvántartásba vételét más esetektől eltérő kérdésként kezelte. Az alkotmánybíró a korábbi alkotmánybírósági határozat és az Emberi Jogok Európai Bírósága által adott egybecsengő értelmezés alapján a következőkkel zárja párhuzamos indokolását.

„- a személyekről felvételek készítésére, a felvételek tárolására és más személyeknek való átadására vonatkozó szabályok alkotmányjogi megítélésénél a kiinduló pontot nem a személyes adatok védelme jelenti, hanem az emberi méltóságnak az Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdésében meghatározott védelme.” Az indokolásából két fontos állítást kell kiemelni. A fényképeket és hangfelvételeket az adatoktól el kell határolni. A német Alkotmánybíróság a képmáshoz való jogot az információs önrendelkezési joggal együtt az általános személyiségi jogból vezette le, de ezt a két jogot egymástól elhatárolta. A személyes adat és a képmás bár nagyon hasonlít egymásra és éppen olyan szoros kapcsolatban állnak, mint a képmáshoz való jog és az információs önrendelkezési jog, mégis két különálló jog védett tárgyai nem szabad őket egymásba csúsztatni. A másik fontos állítás, hogy „A fényképfelvételnek és hangfelvételnek a személyes adatok nyilvántartásba vételétől és kezelésétől eltérő elvi alapon való kezelése összhangban áll az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatával. […] a 8. Cikk értelmezésével a privátszféra védelméről szóló rendelkezésnek tekintette ezt a szabályt…” Az eltérő alapon való kezelés tehát a privátszféra védelmére tekintettel kell, hogy történjen és nem az információs önrendelkezési jog védelmének keretében, állítja ezzel Harmathy Attila. A privátszféra kifejezésről, pedig elmondható, hogy a „privacy”-hez legközelebb álló magyar fogalom, ezt támasztja alá az a német alkotmányjogi megközelítés, amely a „Privatheit” és privátszféra jogait párban említi.

Az Alkotmánybíróság határozata óta a törvény adatkezelést definiáló normája megváltozott. Úgy tűnik, hogy a jogalkotó az alkotmánybírói párhuzamos vélemény és az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata ellenére az Avtv-re kívánta bízni a képmáshoz való jognak a szabályozását. Ez a törvénymódosítás azt az adatvédelmi biztosi tisztség fennállása óta működő gyakorlatot erősíti, amelyben az adatvédelmi ombudsman, nemcsak az információs önrendelkezési jogon őrködik, hanem az Avtv. felhasználásával a „privacy” legfontosabb és mindeddig leghatékonyabb vigyázója. Az új törvényi definíció a hatáskörébe sorolja most már a személyes adatokon túl a képmások védelmét is. Az adatvédelmi törvény 2004. január előtti változata nem volt alkalmas a „privacy” teljes körű védelmére, nem tartalmazott olyan egyértelmű szabályozást, amely a képfelvételeket az Avtv. hatálya alá rendelte volna, így a régi szabályozás összhangban volt az alkotmánybírák által megfogalmazottakkal, és az ombudsmani gyakorlat tért el attól.

Az aktuális kérdés az, vajon a jogalkotó egy egyszeri megoldásnak tekinti azt, hogy az Avtv. alá az információs önrendelkezési jog rokon jogait bevonja, vagy pedig az Avtv. a jövőben egy általános, a privacy minden aspektusát védő törvénnyé fog terebélyesedni. Ebben az esetben azonban az információs önrendelkezési jog csak egy lesz a privacy típusaiból és érdemes azt a megközelítést meghonosítani, amit a nemzetközi gyakorlat is ismer: információs privacy (adatvédelem), testi privacy (olyan invazív eljárások elleni védelem, mint a genetikai vizsgálat, drog teszt, testüregek átkutatása), kommunikációs privacy (a levelek, telefonhívások, e-mailek és a kommunikáció más formái biztonságának és a magánjellegének megőrzése), területi privacy (kutakodások, kamerás megfigyelés és személyazonosság vizsgálatok). [Privacy and Human Rights 2002, An International Survey of Privacy Laws and Developments Electronic Privacy Information Center, Washington, DC, USA & Privacy International, London, United Kingdom, http://www.privacy.org/pi/survey/phr2002/phr2002-part1.pdf] Ebben az esetben szükséges lenne az Avtv. teljes átszabása és az ombudsmani hivatal megerősítése, mivel az Avtv.-n kívül – a Ptk. néhány szakaszát leszámítva – nincs olyan törvény, mely a privacy kérdésével általánosságban foglalkozna, az Alkotmány emberi méltóságra vonatkozó szakaszára hivatkozni pedig nem túl hatékony taktika a gyakorlati életben. Amíg megmarad a privacy különböző területeinek szektorális szabályozása és az egyetlen univerzális törvény az adatvédelmi marad, addig az adatvédelmi biztosnak, továbbra is csak arra lesz lehetősége, hogy az Avtv. analógiás értelmezésével próbálja meg az állami és magán szervezeteket, az Avtv hatósugarán kívül eső ügyekben kordában tartani. A 2004. január elseje előtti gyakorlat a képfelvételek vonatkozásában ilyen volt, de ez csak egy szűk részterülete a privacy-nek, míg más vonatkozásait a civil szervezeteken kívül senki nem monitorozza, és nem áll rendelkezésére olyan hatékony eszközrendszer, mint az ombudsmannak, hacsak nem tekintjük annak a bíróság előtti, gyakran évekig elhúzódó polgári jogi igényérvényesítést. Azt hiszem, nem kell részleteznem, hogy egy állami szerv, vagy egy sokmilliós forgalmú vállalat ellen milyen esélyekkel indul az, akinek a személyes terét megsértették. Igen nagy a felelőssége az ombudsmannak abban, hogy hogyan él a jogaival és az új jogosítványával.

Lássuk akkor, hogy milyen gyakorlati vonatkozása van Szabó Máté által felvetett kérdésnek. A kamerákat a rendőrség állításuk szerint abból a célból szereli fel, hogy az állandó személyes jelenlétet a térfigyelő-központban szolgálatot végző rendőrök meghosszabbított tekintetével helyettesítsék. A „meghosszabbított tekintet” értelmezéséhez két további kérdést kell megvizsgálni. Vajon személyes adatnak minősül-e egy személyről készült fénykép? Ha igen, akkor azt a kérdést is meg kell néznünk, hogy az adattovábbítás adatkezelésnek számít-e?

Láttuk, hogy a magyar Alkotmánybíróság az első kérdésre nemmel válaszolt, a fénykép különbözik a személyes adatoktól, míg az új Avtv. igennel válaszolt rá. Az adatvédelmi biztos, pedig már évekkel ezelőtt is éppen annak alapján vonta vizsgálata alá a kamerás térfigyelési ügyeket, mivel a személy képmását személyes adatnak tekinti. „Személyes adat minden, az érintett természetes személlyel kapcsolatba hozható adat, az abból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés (Avtv. 2.§ 1. pont). Ezen szabályok alapján a képmás, valamint minden más az érintett azonosítására alkalmas képrészlet, hangfelvétel is személyes adat.” [Az adatvédelmi biztos beszámolója 1999, p. 201.] Az új szabályozás eloszlatta a kétségeket, hogy személyes adat-e a képmás, hiszen ha a fénykép-, hang- vagy képfelvétel készítése adatkezelésnek számít, akkor csak személyes adatokról lehet szó. Az Avtv. kétféle adattovábbítást szabályoz:

„9. adatkezelés: az alkalmazott eljárástól függetlenül a személyes adatokon végzett bármely művelet vagy a műveletek összessége, így például gyűjtése, felvétele, rögzítése, rendszerezése, tárolása, megváltoztatása, felhasználása, továbbítása, nyilvánosságra hozatala, összehangolása vagy összekapcsolása, zárolása, törlése és megsemmisítése, valamint az adatok további felhasználásának megakadályozása. Adatkezelésnek számít a fénykép-, hang- vagy képfelvétel készítése, valamint a személy azonosítására alkalmas fizikai jellemzők (pl. ujj- vagy tenyérnyomat, DNS-minta, íriszkép) rögzítése is;

10. adattovábbítás: ha az adatot meghatározott harmadik személy számára hozzáférhetővé teszik;”

A 9. pont esetében kézenfekvő az adat továbbításnak egy olyan értelmezése, hogy a kamerától a térfigyelő központig a kép kábelen való továbbítása már adatkezelésnek minősül, hiszen ez a pont semmilyen további magyarázattal nem szűkíti a továbbítás fogalmát. A 10. pont adattovábbítása abban különbözik a 9. pontban foglalttól, hogy harmadik személy részére hozzáférhetővé teszik az információt. A kamerától a központig történő adatátvitel tehát nem eshet az 10. pont alá, mert abban az esetben nincs szó harmadik személyről. A német alkotmányjogi irodalom korántsem egységesen ítéli meg ezt a kérdést. Az egyik álláspont szerint minden személyes adatra vonatkozó adatkezelés (Erhebung), annak módjától függetlenül, alkotmányos alapjogi beavatkozást valósít meg. Teljesen mindegy, hogy a képeket csupán felveszik és továbbítják, vagy pedig rögzítik, azaz tárolják. Már maga a puszta képátvitel, a felvétel ellentétben a rögzítéssel már adatkezelésnek és ezzel információs alapjogi beavatkozásnak minősül. Csak olyan, közterületről készült, a térfigyelő központba továbbított képeknél nincs szó alkotmányos alapjogokba való beavatkozásról, amelyeken nem felismerhetők az egyes személyek. [Dolderer, Verfassungsfragen der „Sicherheit durch Null-Toleranz”, NVwZ 2001, Heft 2, p. 131.]

A német szakirodalomban ezzel ellentétes álláspontot képviselők szerint: egy személy puszta megfigyelése – történjen az akár elektronikus eszközök segítségével – még nem jelenti személyes adatok kezelését (Umgang), azt egy másik cselekménynek kell követnie, mint például elektronikus adatfeldolgozás vagy egy nem automatizált adatbázisba való felvétel. Ha máshogy fognánk fel ezt a kérdést, akkor a puszta megfigyelés valamilyen elektronikus szerkezet segítségével, mint például egy elektronikusan nagyító szemüveggel vagy távcsővel, már egyből az adatvédelmi törvény hatálya alá tartozó tevékenység lenne. A törvényhozó nem tudna olyan határt megvonni az elektronikus optikai és a nem elektronikus optikai szerkezetek közt, amelynek értelme lenne. Így a puszta megfigyelés (meghosszabbított szem) nem esik a BDSG (Bundesdatenschutzgesetz – német szövetségi adatvédelmi törvény) hatálya alá. [Königshofen, Neue datenschutzrechtliche Regelungen zur Videoüberwachung, RDV 2001, Heft 5,  p. 222.]

Álláspontom szerint elég csak a törvény szövegét magában megvizsgálni, még annyira sem kell eltávolodni, amennyire Szabó Máté teszi: „A kamera által felvett kép technikai továbbítása, ha azon személyes adatok is vannak, adatkezelés (a »bármely művelet«-be szerintem a technikai továbbítás beletartozik).” Nemcsak a bármely műveletbe tartozik bele, hanem a 9. pont meg is nevezi a személyes adatok továbbítását, azt pedig el sem tudom képzelni, hogy egy adatot hogyan lehet nem technikailag továbbítani. Hiszen ha szóban hozunk valamit másnak a tudomására, akkor az már nem az adatkezelés körébe tartozik, hanem a szólásszabadság és a magántitok viszonyát fogja érinteni. Téves az az elgondolás, hogy minden információ adat lenne, ez abból is kitűnik, ahogy a törvény az adatmegsemmisítést meghatározza „az adatok vagy az azokat tartalmazó adathordozó teljes fizikai megsemmisítése”. Egy információn nincs mit megsemmisíteni, míg egy adattal ezt meg lehet tenni.

Abban a bekezdésben, pedig semmi újdonság nincs, amikor az adatvédelmi biztos így ír:  „A fentiekből számomra az tűnik ki, hogy a jogalkotó – valószínűleg a félreértések elkerülését segítendő – egyértelművé kívánta tenni: a fénykép-, hang- vagy képfelvétel készítése adatkezelésnek számít. Tehát ez a rendelkezés kétségtelenné teszi, hogy a felvételek készítését – és nem a képek technikai továbbítását – kell adatkezelésnek tekinteni.” Elég, ha fellapozzuk adatvédelmi biztos 2001-es beszámolóját:

„A rendőrség által közterületen működtetett térfigyelő rendszerek üzemeltetésének szabályairól szóló ORFK intézkedés tervezetével az adatvédelmi biztos egyetértett, mivel úgy ítélte meg, hogy rendelkezései összhangban vannak az adatvédelmi, illetve rendőrségi törvények előírásaival, továbbá figyelembe veszi az adatvédelmi biztosnak a rendőrségi kamerák működtetésével összefüggésben megfogalmazott korábbi álláspontját és a Belügyminisztérium, illetve az ORFK vezetésével közösen kialakított kompromisszumos megoldást.”

 És lássuk hogy mi lett a kompromisszum:

„7. A képfigyelő rendszerek által közvetített képeket a működtető szervek folyamatosan rögzíthetik […] 8. a) „A rendőri intézkedéssel összefüggésbe nem hozható, illetve szabálysértési, vagy büntetőeljárás szempontjából jelentőséggel nem bíró felvételeket haladéktalanul meg kell semmisíteni. Alkotmányellenes, ezért tilos a felvételek előre meg nem határozott cél elérése érdekében, későbbi esetleges felhasználásra – készletező jelleggel – történő gyűjtése.” [38/2001 (X. 8.) ORFK intézkedés]

Nyugodtan lehet készletező jellegű adatkezelést folytatni (folyamatos rögzítés), csak ne folytassunk készletező jellegű adatkezelést. Logikus. Ehhez képest még megalapozott helyes gondolatmenetnek tűnik az, amit Péterfalvi Attila válaszlevelében kifejtett.

Földes Ádám

Társaság a Szabadságjogokért