Azonban úgy tűnik, a gyűjtögetők sok esetben nincsenek tudatában, hogy személyes adatok bármiféle kezelése, gyűjtése nem kis felelősséggel jár. Nem azért, mert közhelyszerűen az információ hatalom és a hatalommal vissza is lehet élni. Nem elsősorban a büntetőjogi fenyegetettség a lényeg, hanem az, hogy a gyűjtögetőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy az érintettek felé el kell számolniuk az adatgyűjtéssel összefüggésben minden lényeges körülményről, tervről, annak megvalósításáról (adatkezelés célja, ideje, mértéke, hozzáférők köre, adattovábbítás, stb).

Az adatvédelmi törvény ezeket előíró alapelvei, szabályai nem légből kapottak, ”józan” megfontolásokon alapulnak, amelyek nem újak a Nap alatt. Így, minden „normálisan” gondolkodó adatkezelőnek el kell döntenie, hogy mit akar, tájékozódnia kell, hogy azt lehet-e, vonatkozik-e rá jogszabály, stb. Akik még az átkosban tanultak szervezésmódszertant, emlékezhetnek a szovjet tudomány által kimunkált „CITDÖVKE”-folyamatra (Célkitűzés, Információszerzés, Tervezés, Döntés, Végrehajtás, Koordináció, Ellenőrzés). Talán banailtás, talán nem, de sok esetben működik (valami új amerikai vagy legalábbis uniós hasonló teória biztos elegánsabb volna, ilyet most hirtelen nem tudok).

Az Alkotmánybíróság már régen kimondta, hogy készletre, meg nem jelölt célra - csak úgy, majd jó lesz valamire vagy később kitaláljuk – nem illik személyes adatokat gyűjteni. Ebben sincs semmi rendkívüli, nem a szegény adatkereskedők –gyűjtők ellen van, ennek oka az érintett információs önrendelkezési joga, vagyis csak úgy adhatja önként valamihez személyes adatait, aláírását a polgár, ha tudja, miről van szó, ismeri az adatkezelés részleteit, másrészt ne legyen kiszolgáltatott.

Ha mindezek végiggondolása fárasztaná az adatgyűjtőt, akkor elég lehet érvnek annyi is, hogy igenis akad olyan érdeklődő aláíró, polgár, aki kérdezősködik, hogy mi ez az egész, ki az adatkezelő, miért, mit, kinek, meddig, hogyan, és azután?, stb.

Mint ahogy szerénységem is, idén nyáron a Sziget-fesztiválon. A Civil Falu (néhányan Kormányzati Negyed-nek csúfolták) környékén feltűnt egy meglehetősen nyegle rasztahajú ifjú, aki nem tudta megmondani, hogy az élő bárányok kamionban történő hosszú szállítási ideje ellen tiltakozó aláírásgyűjtésük célja tulajdonképpen micsoda, az íveket kinek juttatják el, sofőröknek, bárányoknak, akik ugye hallgatnak, vagy miniszternek, parlamentnek, stb. A helyzeten az sem javított, hogy még két társa is volt, igaz, báránynak öltözve.

És remélem nem azért húztak fel, mert öregszem és sosem lesz már rasztahajam, hanem mert semmilyen kérdésemre nem tudtak felelni a gyűjtéssel, az adatok sorsával kapcsolatban, miközben hozzáfogtam az ív aláíráshoz (nem kötekedés céljából álltam meg velük beszélgetni). A Szigeten találkoztunk kutyakínzás elleni gyűjtőkkel is, akik már majdnem profin jártak el, OVB által előre hitelesített íveket lobogtattak és szinte meghatódtam felkészültségüktől, de hamar kiderült, hogy nem jelentkeztek be az adatvédelmi biztos nyilvántartásába.

Végiggondolva a helyzetet azonban be kell látni, hogy nincsenek könnyű helyzetben az aláírásgyűjtők, mivel több jogszabály is vonatkozik erre a kérdéskörre, amit nem olvas minden nap az egyszeri polgár, de még az egyszeri jogász sem.

Kezdjük talán az Alkotmánnyal, melynek az Országgyűlésről szóló II. fejezete megemlíti az országos népi kezdeményezés kapcsán, hogy 50 ezer polgár kell hozzá, tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet, továbbá két hónap alatt le kell zavarni a gyűjtést.

Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény kötelező olvasmány aláírásgyűjtőknek, nem túl hosszú. Csak választójoggal rendelkezők aláírását lehet gyűjteni, fontos továbbá, hogy az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát a gyűjtés megkezdése előtt hitelesítés céljából be kell nyújtani az Országos Választási Bizottsághoz (helyi népszavazás esetében a helyi választási iroda vezetőjéhez). Az ívnek tartalmaznia kell „pontosan és egyértelműen” a megtárgyalásra javasolt kérdést, meg kell felelnie a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek, ezek nem túl bonyolultak (1997. évi C. törvény XIII. fejezet: Országos népszavazás, XV. Fejezet: helyi népszavazás). Az íven a következő személyes adatok szerepelhetnek: családi név, utónév (keresztnév), lakcím, személyi azonosító (régi nevén: személyi szám), és mivel aláírásgyűjtő ív, alá is kell írni (nem értem, hogy a Szigeten az álruhás kos-fiúk és mások miért kértek a csinos lányoktól telefonszámot is?). Az aláírások hitelességének ellenőrzésére, a benyújtásra, a megsemmisítésre szoros határidők vannak, erről bővebben a törvényben és pl. arról is, hogy hol nem lehet aláírást gyűjteni (munkahelyen munkaidőben, fegyvereseknél akció közben, tömegközlekedési eszközön, stb.). A Ve. hangsúlyozza, hogy az ívekről tilos másolatot készíteni! Nincs készletezés!

A gyötrelmek sorát az adatvédelmi törvény zárja, de ez mindössze annyit ír elő e tekintetben, hogy a tevékenység megkezdése előtt az adatvédelmi nyilvántartásba be kell jelenteni az adatkezelés célját, az adatok körét, forrását, továbbítását, törlési idejét, az adatkezelő címét.

Mindezek nem túl bonyolultak, és ha eleven aláírásgyűjtővel találkozunk, elismerjük többnyire önkéntes, jóhiszemű tevékenységüket, pl. környezetvédő, állatvédő, jogvédő, ilyen-olyan elhivatottságukat, ugyanakkor érezzük át sanyarú „adatkezelő” sorsukat is és segítsük munkájukat a fenti tájékoztatással.

Zombor Ferenc