::iskola:: : A pedagógus titoktartási kötelezettsége |
A pedagógus titoktartási kötelezettsége
2004.03.21. 19:30
szm 2003.08.12. 09:44
A közoktatási törvény szeptemberben hatályba lépő módosítása szerint a pedagógust titoktartási kötelezettség terheli: nem adhatnak ki diákokkal, illetve családtagjaikkal kapcsolatos információkat. A titoktartási kötelezettség törvényi rögzítését évek óta szorgalmazta az adatvédelmi biztos, azonban nem ilyen formában. A titoktartással kapcsolatban nagyon sok ellenvetés hangzik mostanában el, elsősorban az, hogy miért kell a szülővel szemben védeni a diákot. Az alábbiakban egy egészen más ellenvetés olvasható.
A titoktartási kötelezettség a törvény szerint:
„A pedagógust és a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottat titoktartási kötelezettség terheli a gyermekkel, a tanulóval és családjával kapcsolatos minden olyan tényt, adatot, információt illetően, amelyről a hivatásának ellátása során szerzett tudomást. E kötelezettség független a foglalkoztatási jogviszony fennállásától, és annak megszűnése után, határidő nélkül fennmarad. A titoktartási kötelezettség nem vonatkozik arra az esetre, ha alóla a szülővel történő közlés tekintetében a tanuló, másokkal történő közlés tekintetében a tanuló és a szülő közösen, mindkét esetben írásban felmentést adott. A tanuló írásbeli hozzájárulásának hiányában sem minősül a titoktartási kötelezettség megszegésének a cselekvőképtelen kiskorú szülőjének tájékoztatása, ha az a konkrét tény, adat, információ átadása nélkül, és azt követően történik, hogy a pedagógus, illetve a nevelő és oktató munkát segítő alkalmazott meggyőződött arról, hogy a tanulót ezzel nem hozza hátrányos helyzetbe. A titoktartási kötelezettség nem terjed ki a nevelőtestületi értekezletre, a nevelőtestület tagjainak egymásközti, a gyermek, tanuló érdekében végzett megbeszélésre. A titoktartási kötelezettség nem terjed ki azokra az adatokra, amelyek e törvény alapján kezelhetők és továbbíthatók. A titoktartási kötelezettség kiterjed azokra is, akik részt vesznek a nevelőtestület ülésén.”
A törvény szerint tehát a titoktartási kötelezettség nem áll fenn azokkal szemben, akikkel szemben igazán indokolt volna, akikkel szemben a hivatásbeli titoktartási kötelezettség általában fennáll. (A lelkész és az orvos e kötelezettsége alapján tagadhatja meg bizonyos esetekben például a tanúvallomást.)
A tanuló és tanára között fennálló bizalmi viszony alapján a pedagógust is kell terhelnie titoktartási kötelezettségnek, titoktartási kötelezettség hiányában a bizalmi viszony igen sérülékeny, a pedagógus munkája pedig ennek következtében gyakran eredménytelen lenne. A Be. 122. § (1) bekezdése alapján például bűncselekmény miatt bárki feljelentést tehet. A pedagógus eszerint jogosult lehetne a diákját feljelenteni, amikor a gyanúja a tanuló olyan bizalmas közlésén alapul, amelynek alapja a pedagógussal szembeni tisztelet vagy a segítségkérés. Ha pedig a diákkal szemben büntetőeljárás folyik, akkor az eljárásban a pedagógust tanúként vallomástételi kötelezettség terhelné a Be. 62. és 66. §-a alapján. Mindez nem, illetve korlátozottan áll fenn, ha a pedagógust hivatásánál fogva titoktartási kötelezettség terheli. Az ilyen kötelezettség alapjául szolgáló, a diák és a tanára közötti bizalmi viszony nagyon hasonlít az orvosi vagy a lelkészi titoktartási kötelezettséget megalapozó bizalmi viszonyra.
Indokolt, hogy a jogszabály titoktartási kötelezettséget írjon elő a pedagógus számára. Az OKRI 2002-ben készült kutatása nyomán vált ismertté, hogy 2000-ben valóságos iskolai feljelentési hullám indult: az iskolák diákjaik kábítószer-fogyasztását jelentették a rendőrségnek. A kábítószer problémák feltárása és hatékony megoldása csak a tanár-diák közötti bizalmi viszonyon alapulhat.
A törvény az elfogadott formájában azonban nem ezt a célt szolgálja. Az előkészítő munkát végző Oktatási Minisztérium szerint e jogintézmény létrehozása elsősorban a gyermeknek, a tanulónak a szülővel szembeni védelmét szolgálná. A törvény szerint ugyanis „a titoktartási kötelezettség nem terjed ki azokra az adatokra, amelyek e törvény alapján kezelhetők és továbbíthatók”. Ezzel a mondattal a jogalkotó kiüresíti a titoktartási kötelezettséget, mert éppen a legfontosabb eseteket sorolja a kivételek közé. A törvény felsorolásában szereplő, „a gyermek óvodai fejlődésével kapcsolatos adatok”, „a tanulói jogviszonnyal kapcsolatos adatok”, és „az érintett hozzájárulásával kezelt többi adat” körébe a gyermekekkel, tanulókkal kapcsolatos, szinte mindenféle ismeret beletartozik, ami a pedagógus tudomására kerülhet, és a törvény szerint például „bíróság, rendőrség … államigazgatási szerv... részére valamennyi adat” továbbítható. A titoktartási kötelezettség tehát egy büntető-, polgári vagy államigazgatási eljárásban tanúvallomástételi akadályként nem funkcionálhat, mert ilyen szervek tekintetében a pedagógus a törvény helytelen rendelkezése szerint nem lenne hivatásánál fogva titoktartásra kötelezett.
Egy dohányzás miatt indult fegyelmi eljárás például a tanuló fegyelmi ügyével kapcsolatos adatként a törvény szerint kezelhető és továbbítható is. A Javaslat szerencsétlen megfogalmazása alapján pedig az ÁNTSZ szabálysértési eljárás lefolytatása céljából elkérhetné a pedagógusoktól a dohányzáson ért tanulók nevét, mint ahogy ezzel meg is próbálkozott 2002-ben.
A törvény legértelmetlenebb mondata „a titoktartási kötelezettség nem terjed ki azokra az adatokra, amelyek e törvény alapján kezelhetők és továbbíthatók”. Még szép, hogy amit a közoktatási intézmény nem kezelhet, azt az adatot nem is továbbíthatja.
Szabó Máté Dániel
[A felhozott érvek a Társaság a Szabadságjogokért nevű jogvédő szervezet Álláspontjában foglaltakon alapulnak.]
|