ts  2003.11.18. 14:52

Bodil Lindqvist Alseda-ban (Svédország) hitoktatóként tevékenykedett. 1998 végén a saját számítógépén otthon előállított egy honlapot, hogy a gyülekezet konfirmandusai számára szükséges információk elérését megkönnyítse. Ezen az oldalon saját magáról és tizennyolc gyülekezeti kollégájáról – néha teljes névvel – tett közzé információkat. Ezen kívül Lindqvist enyhe humorral számolt be kollégái tevékenységéről és szabadidős elfoglaltságairól. Néhányukról megírta családi állapotát, telefonszámát, vagy közzétett további információkat. Egy kollégája esetében utalt arra, hogy annak megsérült a lába és részlegesen betegállományban van.

Lindqvistet a bíróság, azzal az indoklással, hogy személyes adatokat automatizált eljárással feldolgozott, anélkül, hogy ezt a svéd adatvédelmi felügyelőségnek írásban bejelentette volna, továbbá hogy ezeket az adatokat engedély nélkül harmadik országba továbbította, valamint azért, mert különleges személyes adatot (a kollégája sérülését és betegállományát) kezelt, 4000 svéd korona (kb. 450 euro) pénzbüntetésre ítélte.

Az Európai Bíróság a fellebbezés alapján lefolytatott eljárásáról kiadott 2003. november 6-án kiadott sajtóközleményében arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy a Bíróság álláspontja szerint egy internet oldalon különböző személyekre való utalás és nevük közzététele, vagy más módon való (telefonszám megadása, munkaviszonyuk, vagy szabadidős tevékenységük közzététele) azonosításuk lehetővé tétele egészben vagy részben személyes adatok automatizált feldolgozását jelenti. Ha emellett egy személy egészségi állapotát is taglalja, az irányelv értelmében egészségügyi adatok kezelésének esete forog fenn.

A személyes adatok ilyen kezelése nem esik az irányelvben a személyes vagy családi célú adatkezelés kivételének hatálya alá.

Eltekintve attól, hogy az irányelv kidolgozásának időpontjában az internet fejlettségi szintje különböző volt és az internet használatának kritériumai hiányoznak mindazonáltal kimondható, hogy a Közösség jogalkotói a harmadik országba való adattovábbítás fogalma alatt nem a személyes adat internetre való felvételét értették, még akkor sem, ha ezek az adatok az irányelv értelmező rendelkezései szerint harmadik országnak tekintendő helyről is elérhetőek.

A véleménynyilvánítás szabadsága és más alapjogok közötti esetleges ellentmondás feloldása a nemzeti intézmények és bíróságok feladata úgy, hogy az a megfelelő egyensúlyt az érintett jogok és érdekek, nevezetesen az alapjogok tekintetében biztosítsa.

Az ítélet teljes szövege a www.curia.eu.int honlapon megtalálható.

Trócsányi Sára