|
Mosolyogj, figyelnek!
2004.03.21. 18:53
ts 2004.01.02. 20:08
Láttak már olyan kamerát, amelyik beleharapott a betörő fenekébe? És mégis elhiszik, hogy az egyre szaporodó megfigyelőeszközök képesek magakadályozni a bűncselekményeket? Az alábbi néhány gondolatban bebizonyítjuk, hogy miért ostobaság az a sokak által hangoztatott mondat, hogy ’akinek nincs mitől félnie, azt nem zavarja a megfigyelés’.
Thilo Weichert, a német adatvédelmi egyesület elnöke „A videómegfigyelés aktuális kérdései” című előadásában már évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy a videómegfigyelésnek van egy objektív és egy szubjektív, illetőleg individuális oldala. Mindkettőről egyértelműen nyilatkozott a német szövetségi alkotmánybíróság az 1983. évi népszámlálási határozatában. Először az objektív jogi oldalról: „Aki bizonytalan atekintetben, hogy magatartását bármikor feljegyzik, és információként tartósan tárolják, felhasználják és továbbítják, meg fog próbálni e magatartás által nem feltűnni. Aki azzal számol, hogy egy gyűlésen való, vagy polgári kezdeményezésben való részvételét egy hivatal nyilvántartja és ez neki rizikót jelenthet, valószínűleg meghatározott alkotmányos jogai gyakorlásáról le fog mondani. Ez nemcsak az egyesek individuális kibontakozását hátráltatja, de árt a közjónak is, mert az önrendelkezés alapvető működési feltétele a polgárok tárgyalási- és együttműködési képességén alapuló szabad demokratikus közéletnek”. Mi mást okozna a videómegfigyelés, mint azt, amit az idézett határozat leírt? Az emberek nem tudják, hogy róluk ki, milyen képeket, milyen célból készít és használ fel a hátrányukra. Megfigyelhető, hogy ahol videómegfigyelést alkalmaznak, pl. Kínában, vagy Szingapúrban, ott lesz igazán szemléletes a német bíróság véleménye: a kínai kormány még évekkel a pekingi Mennyei Béke terén 1989-ben lezajlott tüntetések után is a videóképek segítségével kereste az ellenzékieket, hogy őket letartóztassa és elhallgattattassa. A szingapúri igazgatás a közterületi videómegfigyelést inkább a nyilvános köpködés és vizelés tilalmának végrehajtására, mintsem a bűncselekmények üldözésére használja.
Individuáljogi részéről is fontos megállapítást tett az alkotmánybíróság: „Aki kielégítő biztonsággal nem tudja áttekinteni, hogy az őt érintő információk közül meghatározott szociális környezetben melyek ismertek, és a lehetséges kommunikációs partnerének ismereteit nem tudja felbecsülni, az a saját szabadságát lényegesen kevésbé tudja megélni, kevésbé tud önrendelkezési jogával élni. A modern adatfeldolgozás feltételei alatt az általános személyiségvédelem alkotmányban rögzített szabályait figyelembe véve az egyén személyes adatainak a korlátlan adatfelvétel, -tárolás, -felhasználás és -továbbítás elleni védelmét értjük. Ez az alapjog biztosítja az egyén számára, hogy személyes adatai kiszolgáltatásáról, felhasználásáról maga döntsön”. A videómegfigyelés egy klasszikus példa a megfigyelési technika és az információs önrendelkezési jog konfliktusára: az érintettek nem tudják, ki és mi van a megfigyelő kamera lencséje mögött. Tehetetlenül ki vannak neki szolgáltatva.
Tehát a videómegfigyelés alkotmányellenes? A demokrácia principiumára és az alapvető szabadságjogok védelmére vonatkozó fenti kijelentés korlátlanul érvényes. A határozat azonban nyitva hagyott egy kiskaput: „Az információs önrendelkezési jog korlátozása (csak) jelentős közérdekből korlátozható. Ehhez szükséges egy alkotmányos törvényi alap, mely a normatisztaság jogállami parancsának megfelel. A jogalkotó a szabályozásban ezen felül az arányosság alapkövetelményére is figyelemmel kell legyen. Köteles még szervezeti és eljárási szabályokat is bevezetni, melyek a személyiségi jogok megsértésének veszélyét minimalizálják.” Ebből egyértelműen következik: minden videókamera alkalmazása alkotmányellenes, ahol azt jelentős közérdek nem igazolja. Még világosabban: nem az adatvédőknek kell igazolniuk, hogy az alkalmazás elfogadhatatlan; az üzemeltetőnek kell megindokolnia, miért nyúl hozzá az emberi jogokhoz.
Az információs önrendelkezési jog egyedi csorbítása minden esetben megtörténik a személyes adatok kezelésével és további feldolgozásával. Ekkor kétség kívül fennáll a bírósági védelem lehetősége. Ahhoz, hogy egy információ személyes adat legyen, nem kell az érintett nevét és címét ismerni; elegendő, ha a természetes személy azonosítható az információ alapján. A videómegfigyelést tekintve ez azt jelenti, hogy a közvetített kép legalább elvileg olyan részletes legyen, hogy annak alapján egy személy felismerhető és azonosítható legyen. Puszta áttekintőképek (látképek) éppúgy nem jelentenek beavatkozást az információs alapjogba, ahogy a kikapcsolt kamera sem. Ha azonban fennáll a technikai lehetősége egy későbbi individualizálásnak, akkor a felvétel maga már beavatkozás.
Trócsányi Sára
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
![Az érintettet - egyértelműen és részletesen - tájékoztatni kell az adatai kezelésével kapcsolatos minden tényről [Avtv. 6.§ (2)]](portal/adatvedelem/image/button_5sec[1].gif "Az érintettet - egyértelműen és részletesen - tájékoztatni kell az adatai kezelésével kapcsolatos minden tényről [Avtv. 6.§ (2)]")
![Az érintettel az adat felvétele előtt közölni kell, hogy az adatszolgáltatás önkéntes vagy kötelező. [Avtv. 6. § (1)]](portal/adatvedelem/image/privacykar2.gif "Az érintettel az adat felvétele előtt közölni kell, hogy az adatszolgáltatás önkéntes vagy kötelező. [Avtv. 6. § (1)]")
![Adatkezelésnek számít a fénykép-, hang- vagy képfelvétel készítése (...) is. [Avtv. 2. § 9. pont]](portal/adatvedelem/image/surveil_camview.jpg "Adatkezelésnek számít a fénykép-, hang- vagy képfelvétel készítése (...) is. [Avtv. 2. § 9. pont]")
![Hozzájárulás: az érintett kívánságának önkéntes és határozott kinyilvánítása, amely megfelelő tájékoztatáson alapul. [2. § 6.]](portal/adatvedelem/image/Sykes1.jpg "Hozzájárulás: az érintett kívánságának önkéntes és határozott kinyilvánítása, amely megfelelő tájékoztatáson alapul. [2. § 6.]")
