Álláspontunk szerint kérdezni főszabály szerint szabad. Az adatalanyt egy kérdés feltevésével hozzuk olyan helyzetbe, hogy információs önrendelkezési jogát gyakorolva eldöntse, megadja-e személyes adatát nekünk, vagy sem. Ha magának a kérdésfeltevésnek is jogi feltételei lennének, megállna az élet. Nem ez a helyzet akkor, ha a kérdés feltevője és a kérdezett között olyan viszony van, amelyben a kérdezett ki van szolgáltatva a kérdezőnek, köztük olyan függőségi viszony áll fenn, amelyben a kérdezettet valamilyen körülmény kényszeríti a válaszadásra.

Ez a dogmatikai probléma legutóbb egy ügyvéd kérdése kapcsán merült fel, aki a bíróságon a bíró származására vonatkozó kérdést tett fel. A bíróságon általában a bíró nincs kiszolgáltatott helyzetben a feleknek, jogi képviselőiknek, a védőknek. Hacsak nem kötelezi a bírót valamilyen eljárási szabály nyilatkozattételre, nem áll kényszer hatása alatt. Akkoriban nagyon sokat lehetett erről hallani és olvasni, de talán a legmeglepőbb az adatvédelmi biztos ezen üggyel kapcsolatos nyilatkozata volt. A sokat idézet mondat szerint a „kérdés feltevése önmagában is jogellenes, mert a származással kapcsolatos adatra vonatkozott”. „Ilyen különleges adatot az adatvédelmi törvény alapján csak akkor lehet kezelni, ha ahhoz az érintett írásban hozzájárul, vagy a törvény lehetővé teszi”. [Forrás: MR Online, Index.hu, NOL.]

Amikor ezt hallottuk, olvastuk, egy kicsit meginoghattunk. Különleges adatra vonatkozó kérdést tehát nem lehet feltenni? Az adatvédelmi biztos azonban azóta írásba foglalta az üggyel kapcsolatos véleményét, és megtudhattuk kimunkált álláspontját, amely finomabb a fenti nyilatkozatnál. Állásfoglalásának tételmondata szerint „Személyes adat hiányában adatkezelés nem valósul meg, a kérdés feltétele, még ha az különleges adatokat is érint, az Avtv. fogalomrendszere alapján nem értékelhető adatkezelésként.” Ez persze teljesen ellentétben áll a korábbi nyilatkozatokkal, ám megnyugtatóbb. Örülünk, hogy büszkeségből nem ragaszkodik a biztos azokhoz a nyilatkozataihoz, amelyeket az újságírók gyorsan elé tartott mikrofonjába mond el úgy, hogy még végiggondolni sem volt ideje a választ. Örülünk, ha a biztos van annyira nagyvonalú, hogy miután végiggondolja a kérdést, a válaszában mer eltérni a korábbi nyilatkozatának tartalmától. Ezt természetesen nem szabad túl gyakran csinálnia, mert az egymásnak ellentmondó nyilatkozatokkal hiteltelenné válhat az adatvédelmi biztosi intézmény.

Mindannyiunk okulására álljon itt az állásfoglalás. Regisztrált és bejelentkezett olvasók a fórumban véleményt nyilváníthatnak.

Szabó Máté

ÖSSZEGZÉS
Dr. Grespik László egy úgynevezett skinhead-per során a bíróhoz intézett kérdésének jogszerűségével kapcsolatos vizsgálatról
(ügyszám: 52/K/2004.)

Ez év elején konzultációs beadvány érkezett az Adatvédelmi Biztos Irodájához, melyben a beadványt tevő abban kérte az adatvédelmi biztos állásfoglalását, hogy dr. Grespik László egy büntető ügyben megtartott tárgyaláson elhangzott kérdése („védői kötelességemből adódóan, az ügy jellege miatt indítványozom, hogy az eljáró bíró nyilatkozzon, hogy zsidó vallású, illetőleg származású-e, valamint a zsidósághoz való egyéb viszonyára tekintettel elfogultnak érzi-e magát?”) a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) rendelkezéseit figyelembe véve a jogszabályok által megengedett, illetve esetleg tilalmazott volt-e.

A beadványt tevő kérdésére válaszolva az alábbi megállapításokat tettem:

A beadványhoz csatolt jegyzőkönyv tanúsága szerint adatvédelmi szempontból két vizsgálandó cselekmény történt: az egyik az ügyvéd fent idézett kérdése, a másik cselekmény pedig a bíró válasza: „az indítványozott kérdésre nem vagyok köteles válaszolni…” … „az ügy jellegére tekintettel, hogy ez később ne legyen probléma, válaszolok a feltett kérdésre: nem vagyok elfogult és nem vagyok zsidó, és úgy tudom, felmenőim között sincs ilyen”.

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 2. § 1. pontja szerint személyes adat a bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. Az idézett definíció alapján megállapítható, hogy az ügyvéd kérdése személyes adatról szóló nyilatkozatra irányul. Az Avtv. 2. § 2. a) pontja szerint különleges adatnak minősül többek között a faji eredetre, a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozásra, a vallásos vagy más világnézeti meggyőződésre vonatkozó személyes adat, tehát a kérdés a személyes adatok fokozott védelmet élvező csoportját érinti.

Az ügyvéd láthatóan azért tartotta fontosnak a szóban forgó személyes adatok ismeretét, mert álláspontja szerint a bíró származása, vallása, vagy a zsidósághoz való egyéb viszonya döntően befolyásolhatja az eljárás eredményét. Az Avtv. szabályai szerint az ügyvéd kérdése önmagában nem értékelhető adatkezelésként, hiszen annak 2. § 9. pontja szerint adatkezelés: az alkalmazott eljárástól függetlenül a személyes adatokon végzett bármely művelet vagy a műveletek összessége, így például gyűjtése, felvétele, rögzítése, rendszerezése, tárolása, megváltoztatása, felhasználása, továbbítása, nyilvánosságra hozatala, összehangolása vagy összekapcsolása, zárolása, törlése és megsemmisítése, valamint az adatok további felhasználásának megakadályozása. Adatkezelésnek számít a fénykép-, hang- vagy képfelvétel készítése, valamint a személy azonosítására alkalmas fizikai jellemzők (pl. ujj- vagy tenyérnyomat, DNS-minta, íriszkép) rögzítése is.

A kérdés elhangzásakor a megismerni kívánt személyes adatot a bíró még nem fedte fel. Személyes adat hiányában adatkezelés nem valósul meg, a kérdés feltétele, még ha az különleges adatokat is érint, az Avtv. fogalomrendszere alapján nem értékelhető adatkezelésként.

A második, az adatvédelem szempontjából vizsgálandó cselekmény a bíró válasza az ügyvéd által feltett kérdésre. Az Avtv. 3. § (2) bekezdése szerint különleges adat akkor kezelhető, ha az adatkezeléshez az érintett írásban hozzájárul, vagy – a szóban forgó adatok esetében – az nemzetközi egyezményen alapul, vagy Alkotmányban biztosított alapvető jog érvényesítése, továbbá a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy a bűnüldözés érdekében törvény elrendeli. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 50. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „a védő a védelem érdekében az ügyben tájékozódhat, a jogszabályokban biztosított lehetőségek és feltételek keretei között adatokat szerezhet be és gyűjthet”, amelynek azonban álláspontom szerint indokolatlanul kiterjesztő értelmezését jelenti, ha valaki arra a következtetésre jut, hogy ezen felhatalmazás alapján jogosult megismerni az eljáró bíró származására és vallására vonatkozó adatokat, illetve arról a bíró köteles nyilatkozni a védőnek. Ebből következően, visszautalva az Avtv. 3. § (2) bekezdésére, az említett személyes adatok megismerésére kizárólag az érintett hozzájárulásának birtokában van lehetőség. A hozzájárulás fogalmát az Avtv. pontosan meghatározza, amikor az értelmező rendelkezések között a hozzájárulás fogalmát így rögzíti: az érintett kívánságának önkéntes és határozott kinyilvánítása, amely megfelelő tájékoztatáson alapul, és amellyel félreérthetetlen beleegyezését adja a rá vonatkozó személyes adatok – teljes körű vagy egyes műveletekre kiterjedő – kezeléséhez. A vizsgált esetben a bíró önként tárta fel származására és vallására vonatkozó személyes adatait az ügyvéd, illetve a nyilvánosság előtt. A védő ilyen módon a bíró különleges adatainak birtokába került, az Avtv. fogalomrendszere alapján ezen adat kezelőjévé vált. Mivel a különleges adatokat a bíró megfelelő hozzájárulása birtokában ismerte meg, a védő adatkezelése nem jogellenes.

Mindazonáltal szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az Avtv. rögzíti a célhoz kötöttség elvét, melyre minden adatkezelő köteles tekintettel lenni. Az Avtv. 5. § (1) bekezdése szerint „személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie e célnak”. Adatvédelmi biztosként eljárásjogi kérdésben nem foglalok állást, ugyanakkor megvizsgáltam a bíró kizárása, mint jogintézmény helyét a büntetőeljárásban, és a célhoz kötöttség elvének érvényesülését.

Áttekintve a Be. szabályozását, a Legfelsőbb Bíróság hasonló tárgyú ügyekben hozott határozatait, valamint az Alkotmánybíróság vonatkozó gyakorlatát, nem fogalmazható meg az a törvényes cél, amelyre tekintettel a védő az eljárás során a bíró származására és vallására vonatkozó adatát kezelheti. Amennyiben tehát a bíró a kérdésre pozitív választ ad, és ezáltal az ügyben eljáró védő különleges adatok kezelőjévé válik, a célhoz kötött adatkezelés követelménye nem valósul meg.

Budapest, 2004. március 16.

Dr. Péterfalvi Attila