A tárgyalás nyilvánosságának elve a francia forradalom óta egyik legfontosabb alapelve a modern eljárásjogoknak. A tárgyalások nyilvánossága egyik alapvető garanciája a bíróságok függetlenségének, a pártatlan, részrehajlástól mentes bírói munkának. A 2003. július 1-jén hatályba lépett, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) szintén alapvető értékként és garanciaként tekint a tárgyalás nyilvánosságának követelményére, azonban hasonlóan a mindeddig hatályban volt, a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvényhez (hatályban volt Be.), annak érvényesülését csak a tárgyalási szakban, azaz a bíróság előtt teszi lehetővé széles körűen.

A bíróság tárgyalásai főszabályként nyilvánosak (Be. 237. § (1) bekezdés). Azokon mindenki, így a sajtó képviselői is részt vehetnek, így pontról-pontra végig követhetik az eljárás menetét, és annak minden mozzanatáról beszámolhatnak az olvasóközönségnek. A bíróság éppen a nyilvánosság indokolatlan és szükségtelen korlátozásának elkerülése érdekében csak kivételesen, a törvényben pontosan meghatározott esetekben (kiskorú védelme, eljárási részt vevők, illetőleg tanúk védelme, államtitok megőrzése) rendelhet el zárt tárgyalást. A Be. 239. §-ának (2) bekezdése azonban ebben az esetben is kötelező erővel írja elő, hogy a bíróság a tárgyaláson hozott határozatát akkor is nyilvánosan hirdeti ki, ha a tárgyalásról a nyilvánosságot kizárta. A sajtó így a zárt tárgyalás esetén is megismerheti a bíróság érdemi döntését, sőt az ítélet indokolása révén nemcsak a megállapított tényállást, hanem a döntés jogi hátterét, indokait is, azaz alapos és részletes képet kaphat az ügyről.

A bíróság a közvetlenség elvének megfelelően a tárgyaláson ismertet minden, bizonyítási eszközként felhasznált iratot, okiratot – jogi szaknyelven szólva a tárgyalás anyagává teszi, mivel e nélkül, azaz az eljárási résztvevők elé tárása nélkül, nem hivatkozhatna rá döntésében -, így azok tartalmát a tárgyaláson jelenlévő újságírók ezúton megismerhetik. Ettől teljesen eltérő az a kérdés, hogy egyébként az ügy irataiba ki tekinthet bele, azokról ki készíthet másolatot.

Látható tehát, hogy a Be. széles körben biztosítja a nyilvánosság elvének érvényesülését a tárgyalás során. A tárgyalás nyilvánosságát azonban nem szabad összetéveszteni az iratok nyilvánosságával, bárki részére nyitva álló korlátlan megismerhetőségével.

Alapvetően téves az az elgondolás, amely szerint a büntetőügy iratait eddig az újságírók korlátozás nélkül megismerhették, és az új büntetőeljárási törvény ezt a jogukat szűkítené.

Miként a hatályos, úgy a hatályban volt Be., és a bírósági ügyvitelről szóló jogi norma is csak az eljárási résztvevőknek teszi lehetővé az iratok megismerését, illetőleg másolat készítését. Más személyek részére az iratok megtekintését, a felvilágosítás megadását - az ehhez fűződő jogi érdek igazolása után – mindeddig is csak a bíróság elnöke engedélyezhette.

Téves az a „feltételezés” is, hogy eddig a sajtó képviselői szabadon tanulmányozhatták a büntetőügyek iratait, és ezen joguktól az új Be. fosztotta meg őket. Nem világos ugyanakkor, hogy az iratok tanulmányozása önmagában milyen többlet ismereteket adhat a sajtó képviselőinek, akik mind a tárgyalás során, mind az ítélet indokolásából megismerhetik a bírósági döntés alapjául szolgáló iratok tartalmát.

A sajtó képviselői számára a folyamatban lévő büntetőügy iratai korlátlan megismerhetőségének biztosítása esetén nemcsak a nyomozás, illetőleg a büntetőeljárás eredményessége, sikere kerülne veszélybe eljárási vagy nyomozástaktikai szempontból fontos információk nyilvánosságra kerülésével. Nem lenne megakadályozható egyes minősített adatok nyilvánosságra kerülése, tanúk személyi adatainak mások számára ismertté válása, ezáltal személyhez fűződő jogaik súlyos megsértése, sőt egyes személyeknek a közvélemény előtti meghurcolása. Másrészt a büntetőügy iratai tartalmazzák a még meg nem hozott határozatok tervezetét, előkészítő anyagokat, zárt tanácsülések jegyzőkönyvét, amelyek megismerése alapvetően veszélyeztetné az eljárás eredményes lefolytatását.

Közvádas minden olyan ügy, amelyben a vádat az állam (az ügyész) képviseli (ez az emberöléstől a testi sértésen át a lopásig bármi lehet). Ezen ügyek vádlottjainak döntő többsége nem közszereplő. A közszereplőnek minősülő személyeket is megilleti egyébként a személyes adatok, valamint a magánélet védelméhez való jog. Így még a közvéleményt egyébként jogosan érdeklő büntető ügyükben is csak azok az adatok hozhatók nyilvánosságra, amelyek kapcsolatba hozhatók az érintettek közérdekű tevékenységével.

A nyilvánosság elvével kapcsolatban érdemes megemlíteni néhány olyan szabályozási újdonságot, amelyeket a tárgyalás nyilvánosságának biztosítása és a sajtó jobb tájékoztatása érdekében éppen a most hatályba lépő Be. vezet be.

Igen fontos előrelépés, hogy a Be.-t módosító 2003. évi II. törvény a korábbiaktól eltérően törvényi szintre emeli a büntetőeljárással kapcsolatban a sajtó részére történő felvilágosítás-adás szabályait. A módosítás így megteremti annak lehetőségét a sajtó képviselői számára, hogy számon kérjék a bíróságon a Be.-ben az ügyek megismerhetősége kapcsán részükre biztosított jogokat. Erről szól a Fővárosi Bíróság által a sajtó munkatársai részére segítő-tájékoztató szándékkal eljuttatott levél is.

A módosítás nemcsak pontosan szabályozza a sajtó részére történő felvilágosítás-adás mikéntjét, hanem lehetővé teszi a sajtó számára a tárgyalásról kép és hangfelvételek készítését. A nyilvánosság elvére visszavezethetően nincs szükség külön engedélyre a tájékoztatás adásához a nyilvános tárgyalásról. A tanács elnökének engedélye a nyilvánosság tájékoztatását célzó hang-, vagy képfelvétel készítéséhez kizárólag gyakorlati okok (a tárgyalás rendjének és folyamatosságának fenntartása) miatt szükséges, és ugyanez indokolhatja az engedély megtagadásának, illetve visszavonásának a lehetőségét, amely azonban nem zárja ki a sajtó képviselőinek a tárgyaláson való jelenlétét, illetőleg jegyzetek, feljegyzések készítését.

A fentiekben röviden ismertetett új törvényi rendelkezés éppen annak felismerésén alapul, hogy alapvető társadalmi érdek fűződik annak az igénynek a kielégítéséhez, hogy a folyamatban lévő, vagy befejezett büntetőügyekről a közvélemény tájékozódni tudjon. Ezt az igényt - feladatából adódóan - elsősorban a sajtó képes kielégíteni.

Az új szabályozás alapjául a szabad véleménynyilvánítást, a közérdekű adatok megismerhetőségét, terjeszthetőségét és a sajtó szabadságát biztosító alkotmányos rendelkezések szolgálnak.

A nyilvánosságnak is számos alkotmányosan védett jog lehet a korlátja, és az nem egy korlátlanul, az egyének alapvető jogait semmibe véve érvényesülő princípium. A tárgyalás nyilvánosságának elve, az ártatlanság vélelme, továbbá a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog képezi az alkotmányos alapjogok azon körét, amely - az ezen nyugvó törvényi rendelkezésekkel együtt - megszabja a felvilágosítás- és a tájékoztatás-adás tartalmát, keretét és határait.

A demokrácia és a jogállam éppen arról ismerszik meg, hogy megfelelő egyensúly van a köz érdeke, az objektív tájékoztatáshoz való jog és a nyilvánosság elve, a bírói munka pártatlansága és nyilvános kontrollja, valamint másrészről a magántitok, a személyiségi jogok és a személyes adatok védelme között.

Ehhez van szükségünk egy pontos törvényi szabályozásra - amelyet az új Be. igyekszik megteremteni -, és egy felkészült, etikus oknyomozói újságírásra, amelyet egyes sajtóorgánumoknak és az újságíró társadalomnak magának kell megteremtenie.

Budapest, 2003. július 15.

A közlemény eredetiben az Igazságügyi Minisztérium honlapján olvasható.

Az Eötvös Károly Intézet honlapján ovasható a tárgyban állásfoglalás.

A regisztrált és bejelentkezett felhasználók hozzá is szólhatnak a cikkhez a ::vitatér:: fórumban, ha új témát indítanak.