Húsz éves a népszámlálásról szóló német alkotmánybírósági határozat
ts 2003.12.28. 19:16
December 15-én volt húsz éve, hogy a német alkotmánybíróság határozatával a személyiségi jogok tekintetében iránymutató döntését meghozta, mely a német – és nyugodtan állíthatjuk, a kontinentális jogban – az adatvédelem fejlődésének mérföldköve lett. Az adatvédelem addig társadalompolitikai szempontból sokkal inkább másodlagos jelentőségű volt, az alkotmánybíróság az adatvédelmet azonban mint információs önrendelkezési jogot, azaz információspecifikus alapjogot határozta meg.
A határozat egyik legjelentősebb kijelentése, hogy az információs önrendelkezési jogot alkotmányos jognak kell tekinteni, melynek értelmében az érintettnek joga van arról rendelkezni, hogy adatait kinek szolgáltatja ki és adatai kezeléséről rendelkezhet. Az alkotmánybírák álláspontja szerint e jogot csak törvényben és azokban az esetekben szabad korlátozni, ha az
¨ jelentős közérdekből szükséges;
¨ az alapjog korlátozásának előfeltételei és körülményei a polgárok számára megismerhetők, vagyis a norma átláthatóságának követelménye teljesül;
¨ az arányosság alapelvének megfelel.
A mandátuma lejártával tisztségéről leköszönő német szövetségi adatvédelmi biztos, Joachim Jacob véleménye szerint visszatekintve kritikusan meg kell azt is állapítani, hogy ez a kötelező erejű döntés a gyakorlatban egy olyan folyamatot indított meg, ami előre nem volt látható. Az a tény, hogy a népszámlálási határozattal az adatvédelem szinte minden jogalkotási terület megjelent, kiváltott egy adatvédelmi szabályozási áradatot ld. szociális törvények, közúti közlekedésről szóló törvény, nyilvántartási törvény, határőrizetről szóló törvény, telekommunikációs és postatörvény, információs és kommunikációs szolgáltatókról szóló törvény, stb.) Ezeknek az úgynevezett szektorális törvényeknek megalkotásával még az adatvédők számára is gyakran átláthatatlan szabályrengeteg jött létre, mely végső soron a polgárok jogérvényesítését is megnehezíti. Az érintettek már nem tudják, hogy adatvédelmi jogaikat és kötelezettségeiket melyik törvényben találják, arról nem is beszélve, hogy a szabályok gyakran nem világosak. Ez vezethet oda, hogy jogaikat csak részlegesen tudják gyakorolni.
Jacob az adatvédelmi jog modernizálását sürgeti oly módon, hogy az leegyszerűsödjék: a szektorális törvények elburjánzásának gátat kell vetni és egy modern adatvédelmi törvényben összefoglalni az adatvédelem alapelveit úgy, hogy csak kivételes esetekben egészítse ki azt szektorális szabály. A törvénynek alapvető és pontos szabályokat kell a személyes adatok kezelésére vonatkozóan tartalmaznia és kerülnie kell a nyitva hagyott tényállásokat. A speciális törvényi szabályok csak elengedhetetlenül szükséges mértékig és kivételes esetekben érvényesülhetnek. Ez jó alkalom lehetne egy érthető nyelvezetű és átlátható szabályozás rendszerű adatvédelmi jog kialakításához, mely hozzájárulhatna a szabályok leegyszerűsítéséhez és a polgárok megelégedésére is szolgálna.
Trócsányi Sára
|