A vizsgálat három fő szempont köré csoportosítható:

- a törvény hatálya és ezzel összefüggésben a személyek azonosíthatósága;

- a közszereplőkre és adataikra vonatkozó kérdések;

- az iratok kutathatósága, beleértve az átvilágító bírák által keletkeztetett iratokat is.

A törvény a biztos megállapítása szerint szűkíti az egykori megfigyeltek irat-megismerési jogait és nem rendelkezik azon iratok megismeréséről, melyek megismerését az irat keletkezésekor hatályos jogszabályok lehetővé tették.

A közszereplőkre vonatkozó információk megismerését megnehezítik a törvény zavaros és következetlen rendelkezései, és nem rendelkezik arról sem a törvény, hogy kinek a hozzájárulására van szükség a kutatáshoz akkor, ha az érintett közszereplőnek minősülő személy már meghalt.

Nem változott a hozzátartozók irat-megismerési jogának terjedelme sem, noha ezt a korábbi biztos, Majtényi László is kifogásolta a témában 1999-ben kiadott ajánlásában. Adatvédelmi szempontból nem indokolt ugyanis, hogy a hozzátartozó az egykori megfigyelt halála után minden rá vonatkozó iratot megismerhessen. „A szuverén egyénnek a vele bármilyen szoros hozzátartozói kapcsolatban álló személy előtt is lehetnek, vagy lehettek olyan titkai, melyek az állambiztonsági szolgálat előtt ismertek voltak ugyan, ez azonban nem jogosítja föl az irat kezelőjét arra, hogy azt az érintett halála után a hozzátartozóval megismertesse” – szögezi le az ajánlás.

A biztos ezért nyolc pontba foglalta össze azokat az alkotmányos elvárásokat, melyek érvényesülése érdekében az ajánlással a törvény módosítását javasolta a jogalkotónak.

Trócsányi Sára